Drága édesapám.

Emlékszel talán mikor megszülettem,

két karod közt örökké mosolyogva pihentem.

Emlékszel talán amikor járni tanultam,

amikor kimondtam a legelső szavam.

Vajon emlékszel e még?

 sokszor labdáztunk,bicigliztünk ,és fáramáztunk?

Ha kellet kezed bölcsen intett,

ha a kislányod rossz útra tévedt.

Ezen évek rólunk mesélnek.

Drága édesapám e pár sor most néked szól,

fogadd el szerető lányodtól.

Köszönöm mindazt amit értem tettél,

felneveltél,örökké óvtál védtél féltettél.

Ám múlik az idő,

s eltelnek az évek,

sorra megmaradnak nekünk a szép emlékek.

Nagyapa lettél, ősz hajad is van már,

de két karod még mindig hazavár.

Oly sok emléket idéz a lelkem,

mit úgy gondoltam papírra kell vetnem,

hisz felejt az ember,

ahogyan halad a lét,

ám azt szeretném te örökké emlékezzél.

Elég hálás sosem lehetek,

azért hogy te nekem áldoztad egész életed.

Anyám helyett anyám voltál,

kétszer annyi szeretetet adtál.

Drága édesapám e pár sor most néked szól,

fogadd el szerető lányodtól.

Köszönöm mindazt amit értem tettél,

felneveltél,örökké óvtál védtél féltettél.