A lány

Valahol a világ rejtekébe,

kicsi városka mélyébe él egy leány.

Szeme oly sokszor feltekint az égre,

mégis örökké a földön jár.

Tudta kicsi a világ,

s egyszer valaki őrá is rátalál.

Csendben az élet útján lépkedett,

senki nem tudta soha mennyit szenvedett.

A remény mi neki erőt adott,

tudatában rögzítette jönnek még szebb napok.

Némán lépkedett,kevés mosollyal arcán,

szerényen csupán létezett,

mégis haladt egyre tovább,

mert szíve megsúgta,

 minden egyes lépés,

a célhoz visz közelebb,

csak menni,menni kell tovább.

Eldöntötte nevetni,dalolni fog,

hisz miden virág kinyílik vihar után,

a zöldellő tisztásokon.

Megváltozott,

elkezdett a jövő jóságában hinni,

s újra remélve megtanult ébren álmodni.

Igaz a rejtélyeket nem oldhatja meg egy este,

ám a dolgait szépen rendbe tette.

Álmok fénye él kék szemébe,

maga az erő, és akarat értéke.

Tudta egykor mindent elveszített,

mégis célkitűzései vitték szépen előre.

Felvette a harcot a nehézségekkel,

küzdött,harcolt de sosem adta fel,

ma pedig a győzelem zászlaját emelheti fel.

Lelki békéjét helyre állította,

amiket soha nem láthatott,

azt az istentől ajándékként megkapta.

Szíve óriás,

mibe ha kell ezer embernek helyet csinál.

Mégsem tudja senki ki is ő vajon?

miért más kicsit,

mit is akar oly nagyon.

Talán egyszer valaki segít neki,

minek segítségével álma valósággá válik.

Nem nagy álom csupán egy verses kötet,

mi munkái nyomán létrejöhet.

Mert ami csupán ma egy verses kötet,

az a jövőben a lányainak emlék lehet!

.