Kicsiny falucska ahol fölnevelkedtem,
hol a vén templom tornya még ma is áll meredten.
Ahol jó anyám is egykor nevelkedett,
s kopott falai között kezdődött az élet.
Kicsiny falum soha nem felejtlek,
hisz benned kezdődtek a boldog gyermeki évek.
Ahol,éltem,s felnőttem én,
mélyen a boldogság szigetén.
Kicsi kőház tornácán,
hol bőlcsőm ringhatott,
ahová néhány gólya még fészket is rakott.
Déli harangszóval jött öröm és bánat,
szívembe minden emléket örökre bezártam.
Elsodort az élet,
tovább sodort az ár,
mégis most megköszönöm,
mert otthonom voltál.
Drága kicsi falu,
sosem felejtlek,
örökké ha visszatérek,
a boldogság perceit idézed nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése