Arcomon még alszik a hajnal,
fáradt ajkamon úr még a csend,
az első villamos robogása hallik,
s vele a gyár kéménye mi horkant még kicsit,
majd füstje száll ablakomon át,szertelen.
Tudom kemény munka vár,
mégis a még alvó gyár,újra engem vár.
Szürke ajtaján belépve,
érzem a nyár velem együtt lép be.
Hisz ez a hely a második otthonom,
ahonnan minden este,elgyötörten,
olajos,kérges kézzel távozom.
Mégis éltető erő,
mert mindennapi betevőm van általa az asztalon.
Egész életem,te biztosítod nekem,
poros ódon falaid,mire örökké feltekint szemem.
Körbeölelnek fák,
minden reggel énekelnek a szelek,
dudorászva köszönik,
hisz eme gyárnak te vagy az éltető elem.
Enyém e föld,a gyár,
s egykor rég aki élt mind munkába állt.
Mint a zúgó zivatar,
harsogott az igazi vidám munka dal.
Szállnak az évek,telnek a napok
könyörög az idő,az élethez nagyon.
Néma hajnalok,feslő éjszakák,
megfestik nekem az új világ hasadó hajnalát.
Aki kérdez,az áruló,
aki hallgat az megbízható.
csak a hallgatás ami jó!
Ma már elfogytak a büszke emberek,
nincs ki emelt fővel egy gyárba bemegy.
Én mégis büszke vagyok,
mert én még gyárban dolgozhatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése