Közös úton.

Eső után két vízcsepp lógott egy öreg fa levelén,

eljött az idő,és leesett mindkettő,

s kikötött egy sötét pocsolya fenekén.

Egymás mellé kerülve,összekapaszkodtak,

majd rájöttek mind a ketten ugyanabba a tengerbe folynak.

Kicsiny csermely mit sodorta őket,

hová,s meddig erre választ tőle soha nem kértek.

Elindultak s érezték szívükben,

talán mindörökké együtt haladnak egy egész életen.

Folydogáltak szépen csendesen,ezer ház,

híd,fa,rét mellett,

 tudták ettől szebb-jobb semmi nem lehet.

Dagadó,örömtől duzzadó folyóvá lettek,

minden akadályt együtt végig leküzdöttek.

Ám egyszer jött valami,

 amit tudták nem lehet elmozdítani.

Kiemelkedő sziklaszírt magasodott,

így útjuk elválasztódott.

Merre van a másik mindketten tudták,

de a sodró áramban egymást nem láthatták.

A megvadult víztömeg,

 zúgó hangját vitte messzire,

azt hogy meddig tart e szakadás,

nem tudhatta egyikük se.

Azt azonban szívük megsúgta nekik,

egyszer véget ér e tajték,

s minden nyugodttá,ragyogóvá válik.

Ekkor a két kicsi vízcsepp újra találkozik,

békében fürödve végleg ölelkezik.

Hisz amikor együtt indultak,

megígérték egymásnak,

magára egyikük sem maradhat!

A gyár embere

Arcomon még alszik a hajnal,

fáradt ajkamon úr még a csend,

az első villamos robogása hallik,

s vele a gyár kéménye mi horkant még kicsit,

majd füstje száll ablakomon át,szertelen.

Tudom kemény munka vár,

mégis a még alvó gyár,újra engem vár.

Szürke ajtaján belépve,

érzem a nyár velem együtt lép be.

Hisz ez a hely a második otthonom,

ahonnan minden este,elgyötörten,

olajos,kérges kézzel távozom.

Mégis éltető erő,

mert mindennapi betevőm van általa az asztalon.

Egész életem,te biztosítod nekem,

poros ódon falaid,mire örökké feltekint szemem.

Körbeölelnek fák,

minden reggel énekelnek a szelek,

dudorászva köszönik,

hisz eme gyárnak te vagy az éltető elem.

Enyém e föld,a gyár,

s egykor rég aki élt mind munkába állt.

Mint a zúgó zivatar,

harsogott az igazi vidám munka dal.

Szállnak az évek,telnek a napok

könyörög az idő,az élethez nagyon.

Néma hajnalok,feslő éjszakák,

megfestik nekem az új világ hasadó hajnalát.

Aki kérdez,az áruló,

aki hallgat az megbízható.

csak a hallgatás ami jó!

Ma már elfogytak a büszke emberek,

nincs ki emelt fővel egy gyárba bemegy.

Én mégis büszke vagyok,

mert én még gyárban dolgozhatok!

Sötétség

Egykoron álmodtam magamnak egy gyönyörű világot,

ahol rám várnak csodaszép,színes nagy álmok,

de ez már nem az amiről álmodni mertem,

jó pár dolog megváltozott az életemben.

Csupán érezni akartam enyém a világ,

s csak odavágtam valamit,ha fájt.

Ma már oly sok lett a kamu barát,

akik mosolyogva szemedbe,kívánják a bukást.

Érzem sokszor a pokolba kívántok,

de felnőttem, és már nem figyelek rátok,

mert nem érdekel az állandóan vádló szavatok.

A levesetek örökké ellenem fortyog,

s ha tehetnétek elevenen beletolnátok.

Miért fáj ily nagyon?

meddig kell hogy e fekete felhő szívembe ragadjon?

Hozzád szólok testvér, nézz rám,

eltűntél már mond hogy mért fáj?

Kérlek isten hallgass én rám,

szálljon lelkem bárhol is jár.

Széttört minden hagyatok elmenni,

nem tudok már értetek még többet megtenni.

Ki kedves volt számomra az is elhagyott,

aki szürke hétköznapjaimba színt rakott.

Az élet egy színpad,

de már nehezen játszom,darabjait,

nem akarok már álarc mögé bújni,

s örökké elszínészkedni a vígjátékait.

Tettem dolgokat,de fizettem érte,

a bocsánatotokat pedig sohasem kérem.

Remélem egyszer lesz világ a kezetekben,

és már nem leszek rossz a szemetekben!

Egy édesanya szavai

Kedves kislányom,

boldog gyermeknapot kívánok neked,

s ezzel a kedves versel szeretném megköszönni,

azt hogy vagy nekem.

Valami olyat szerettem volna adni,

amit nem lehet pénzért kapni,

valamit ami szívből fakad,

olyat ami örökké emlék marad.

Beleadtam eleget,

sok jót és szépet,egész szívemet,

hisz szív nélkül e pár sor,

csupán jó szándék lehet.

Szívem lelkem beletettem,

ezért nem szimpla jó szándék,

hanem egy örök ajándék.

Mert akárhányszor olvasni fogod,

én mindig veled vagyok.

Reggel felébredve,

mosoly ragyogott arcomon,

tudván ez ma csak a te napod.

Boldog gyereknapot.

Eltűnődtem mit is vegyek,

de rájöttem a legnagyobb ajándék,

ha e pár szeretetből írott sorom adom neked.

Sosem az a lényeg kitől mit kapsz,

lényeg a szeretet,

amit csak a szeretteid adhatnak.

Mikor eljön ez a nap,

kívánom érezd jól magad,

hisz ez a te napod,

a te gyereknapod.

Eme napon a nap is hamarabb kel

mosolygós sugarai arcodon ébrednek fel.

Mivel nem tud beszélni,

ezért simogatásával fog ébreszteni.

Amikor kinyitod szemed,

s pislogsz egyet,a nap is tudni fogja,

nem hiába keltett fel.

Mi szülők mindennap ezt érezzük,

boldogok vagyunk,

 azért mert te mindennap,

 beragyogod életünk.

Drága gyermekem,

nem tudom hogyan írhatnám le,

 azt amire szavak nincsenek,

mennyire szeretlek,

s azt is tudd,

 a föld legnagyobb kincse te vagy nekem.

Ha pedig néha nyűgös vagyok,

ne haragudj rám,

csak egy anya vagyok.

Szeretlek téged amíg csak élek,

s kívánok neked még ezernyi szépet,

még ha megnőttél is,

számomra örökké kislány maradsz,

s kettőnk szívébe a szeretet,

ami öröké megmarad.

A lány

Valahol a világ rejtekébe,

kicsi városka mélyébe él egy leány.

Szeme oly sokszor feltekint az égre,

mégis örökké a földön jár.

Tudta kicsi a világ,

s egyszer valaki őrá is rátalál.

Csendben az élet útján lépkedett,

senki nem tudta soha mennyit szenvedett.

A remény mi neki erőt adott,

tudatában rögzítette jönnek még szebb napok.

Némán lépkedett,kevés mosollyal arcán,

szerényen csupán létezett,

mégis haladt egyre tovább,

mert szíve megsúgta,

 minden egyes lépés,

a célhoz visz közelebb,

csak menni,menni kell tovább.

Eldöntötte nevetni,dalolni fog,

hisz miden virág kinyílik vihar után,

a zöldellő tisztásokon.

Megváltozott,

elkezdett a jövő jóságában hinni,

s újra remélve megtanult ébren álmodni.

Igaz a rejtélyeket nem oldhatja meg egy este,

ám a dolgait szépen rendbe tette.

Álmok fénye él kék szemébe,

maga az erő, és akarat értéke.

Tudta egykor mindent elveszített,

mégis célkitűzései vitték szépen előre.

Felvette a harcot a nehézségekkel,

küzdött,harcolt de sosem adta fel,

ma pedig a győzelem zászlaját emelheti fel.

Lelki békéjét helyre állította,

amiket soha nem láthatott,

azt az istentől ajándékként megkapta.

Szíve óriás,

mibe ha kell ezer embernek helyet csinál.

Mégsem tudja senki ki is ő vajon?

miért más kicsit,

mit is akar oly nagyon.

Talán egyszer valaki segít neki,

minek segítségével álma valósággá válik.

Nem nagy álom csupán egy verses kötet,

mi munkái nyomán létrejöhet.

Mert ami csupán ma egy verses kötet,

az a jövőben a lányainak emlék lehet!

.

Álmokban rejlő csodák

Álmaimban kéklőn csillogó,

tó vizében úszom csendesen,

valahol távol,

ahol a fáradt lelkem kicsit megpihen,

mert valóban ez az élet vize,

mi nyüzsgő élettel van telve.

Sokszor ver csodás hullámokat,

hol kicsiket,hol hömpölygő tajtékokat,

mi tovább sodor, lassan,csendesen,

vagy gyorsan repít sebtiben,

akár az élet dolgai,itt a víz az úr.

Néha elfáradok,

ilyenkor partra kívánkozok,

mert szürke felhőkből eső áztat,

fázva,nem lelem ruhámat,mi megvédene,

s rájövök ezek az élet nehézségei velem.

Nézek a folyónak holtságára,

itt minden,lassul velem,

egy hely ahol érzem,

 lehajthatom fejem,

ekkor tudom,

a gondoskodás öbleit megleltem.

Kicsiny partjára lépve,

virágok ezer színbe öltözve szépen,

hol a szél hozza felém csodás illatukat,

ez a hely ahol örökké,

a mosoly és vidámság szigete fogad,

Amikor lágy szellő simogatja arcomat,

tudatára ébredve,szárítja vizes ruháimat,

ezek a szerelmes kezek,

s a napsugár tündöklő csillogása melléáll,

itt már a törődés keze áll.

Egy sziget hol fák hajtják meg lombjaik,

egy rét,melyet napsugár borít,

ez a táj ahol valóban megpihenek,

ahol szívem új erőt lelhet,

ez a nyugalom sziget.

Hallom a csend szavát,

fák fűszálak lágy dallamát,

és ha itt gyümölcsre lelek,

akár a friss víz,

patakként mossa át torkom,

ez a friss erő jele.

Ha kinyitom szemem,

s felnézek a vattapamacsos fehér felhőre,

szivárványt kémlelek,

melynek fényei,

ezer színűvé varázsolják,

 az én vízcseppjeimet,

ez már a szeretet!

Gondolatok

Két szó elég hogy elmondjam amit az élettől megtanultam,

- (MEGY TOVÁBB) s jön vele jobb és szebb holnap.

Kudarcok értek,sokszor éreztem könnyebb homokba dugni a fejem,

ám így semmi nem változott,s csak vártam a holnapot benne.

Ám soha se késő rájönni, harcolni kell és küzdeni,

így tudsz változást létrehozni.

Igaz az igazság sokszor fáj,de a hazugság ölni képes.

Nem könnyű a győzelem,de megpróbálni azért érdemes.

Sokszor a szívünkre hallgatni érdemes,hisz ő örökké jó irányba vezet,

s ezáltal elkerülöd a helytelent,mit suttognak más emberek.

Földhöz vághat eme idő újra és újra,

mégsem fordulhatunk soha vissza,hiszen győzteseknek születtünk,

nem jó ha áldozatok leszünk.

Az élet kiegyenlít minden számlát,visszaad jót és rosszat egyaránt.

Emelt fővel  viseld ha ma játékszernek néztek,

lehet holnap már ő lesz része az egésznek,mert ez az élet.

A lét ott ér véget ahol a félelem kezdődik,

mi csak leigáz,s rablánc lesz életed során.

Változtass, fogadd el a változást.

Ha mégis érzed túl rossz ember a másik,megölted a szeretet csiráit,

éleszd újra,mert az idő ami múlandó,hisz nem áll meg soha.

Az idő lehet lassú annak aki vár, lehet túl gyors aki félelemben éli át.

Lehet hosszú a gyászolóknak,túl rövid a vidám mosolygós arcoknak.

Szeretet által töltve,nem számít,így marad végtelen.

Ha nem tudsz semmit mondani,jót és szépet,

maradj csendben,ennyi a lényeg!

Kudarcok után sorra jönnek majd jó napok,

ne a múltban élj,inkább a mából építs holnapot.

Nem szerelem az melyben könny sosem létezett,

aki nem sírt az sosem szeretett,

tanuld meg a könny és szerelem egy napon született,hisz édestestvérek.

A szeretet és gyűlölet is egy úton halad, csak a szeretet szívedben marad,

a gyűlölet örök rossz gondolatokat fakaszt,

mert a gondolatok sorában vetsz neki ágyat és ő ott ragad.

Feladni bárki képes,talpon maradni,ez az igazi érdem.

Szeresd kik szeretnek téged,segítsd azokat aki téged kérnek,

bocsásd meg,akik felé meg kell tenned,felejtsd el azokat akik elfelejtettek.

Egy ember kitől jobbnak kell lenned,

a tegnapi önmagadtól,s boldogan élhetsz.

Arra indulj amerre a szíved vezet,

ám figyelj rá aranyadat otthon sose felejtsd,

magát a jóságos szeretetet!

Magyar akarat

Árva kalász,búzaszem,

miért csillog minden szemetek könnyesen?

Magyar kalászt,fújja a szél,

határ felől zengi a szél,

magyarnak mily keserű a kenyér.

Fenyvesek óriások,

ti kik bércek tetején álltok,

miért süvít a szél felettetek?

Hisz a Tisza vize sosem tiszta,

amíg a magyarnak,

 nem adtok mindent vissza!

Addig pedig a bérceken,

üvölt a szél rendesen.

Eltűnő tiszta nemzetek,

ó gonosz világ miért engeded?

Legyen vége mindennek végre,

s egy legyen a Kárpátok népe!

Ó gonosz világ miért nem értheted.

Árva kalász,

magyar búza,

magyarnak születtem,

és büszke vagyok rája.

Emlék

Már nem kérdezel,és én nem felelek,

csak óriás csend tátong szívem felett.

Nem dobban szíved,nem visz tovább,

halkan zokog ma érted az egész világ.

Még szólnák hogy ne menj,

bár tudom nincsen tovább,

mégis azt üzened sose sírjak ,

akkor sem ha fáj.

Kéred bízzak meg benned,

hisz jönnek még nehéz napok,

tudtomra adod,ha felnézek az égre,

ott megtalállak,

hol örökre velem vagy,

akár a csillagok.

Elrabolt az ég,betakart a föld,

kerestél új hazát a csillagok között.

Pihenni vágytál mert hosszú volt az út,

s most a szeretet csillagai,

 fűznek neked koszorút.

Amíg élek szívemben létezel,

s ezáltal adhatok neked örök életet,

mert tudom,

az emberek halnak,házak leégnek,

mégis a szeretet lángja mi örökké éghet!

Csodás természet

Örök nyár van szívemben,

mert lakója a természet,

örökké itt él benne.

Szépségei melyet nekem mutat,

tudván tartogat még számtalan új utat.

Ahol a csend és béke honol,

hatalmas fákon,

 ezernyi énekes madár dalol,

s hol az ámulat sóhaja az egekbe száll,

valódi meghallgatást ott talál.

Mikor pihenésre vágyva,

a természet karjába zár,

szellő simogatja arcod,

s a nap sugarai a fák lombjai közt átszűrődve,

melegíti arcod,

ezek maguk a csodák!

A természet,

ahol mindig vidáman engeded útnak lábaid,

miképp szájtátva némán bámulod,

eléd táruló szépségeit, mert bármely táj csodás.

Lüktető ereje,mit tiszta levegőjében áraszt,

felfrissít,hogy szíved kitárhasd,

neked ad ezernyi jót és szépet,

s nem kér semmit,csak azt érezd,

és örökké emlékezz.

Hol a Don robog,

onnan jöttek ők,

adj nekik,magyar rög,

lágy pihenőt!

Kicsiny falucska

Kicsiny falucska ahol fölnevelkedtem,

hol a vén templom tornya még ma is áll meredten.

Ahol jó anyám is egykor nevelkedett,

s kopott falai között kezdődött az élet.

Kicsiny falum soha nem felejtlek,

hisz benned kezdődtek a boldog gyermeki évek.

Ahol,éltem,s felnőttem én,

mélyen a boldogság szigetén.

Kicsi kőház tornácán,

hol bőlcsőm ringhatott,

ahová néhány gólya még fészket is rakott.

Déli harangszóval jött öröm és bánat,

szívembe minden emléket örökre bezártam.

Elsodort az élet,

tovább sodort az ár,

mégis most megköszönöm,

mert otthonom voltál.

Drága kicsi falu,

sosem felejtlek,

örökké ha visszatérek,

a boldogság perceit idézed nekem!

László név eredete

Elmesélem most neked a szép neved valóban honnan is ered,

s miképp formálta meg jellemed.

Szláv eredeted mi valóban a Ladislav, Vladislav névből ered,

ám folyamatosan alakították neked, így kaptad a mai László képedet.

(Ladiszló,Ladszló,Lacló,László)

A 19.században népszerűsítetett,

s mai napig sokan használják,hisz a 13.-18.leggyakoribb névként van jelen,

mi dicsőséget,hatalmat jelent.

Beceneveid nem érdekesek,

inkább képzőket toldanak nevedhez az emberek.

Ez a név mi uralkodók dicsőségét zengi meg.

Találékony személyiséged alkotja az egész lényedet,

és fontosak számodra a legapróbb részletek,

Hatalmas türelem,figyelem az erényed,

ám a szabad területen végzett munkát előnyben részesíted,

mert megtalálod benne a lelki békédet.

Rend tisztaság jelképez,s hagyomány őrzést szereted,

ezért az új dolgokat folyamatosan teszt alá veted.

Ha pedig munkába kezdesz,zavartalanul befejezni szereted.

Szereted az irányító szerepet,s elvárod hogy felnézzenek rád az emberek.

Keresed azokat az élet helyzeteket,ahol irányíthatsz,

hisz a magabiztosságod,meggyőző erőd a legnagyobb hatalmad.

Ha célod kitűzöd azt megvalósítod,

nem létezik számodra reménytelen,ezért az emberek hisznek neked,

sorsuk felett pedig te döntesz mert az élet ezt adta neked.

Mások fölé sokszor helyezkedsz,

de hogy miképp teszed ez csak a te felelősséged.

Valódi veszély az önhittséged,néha nem árt felismerni,

az önbizalom,még nem ad tévedhetetlenséget.

Vigyázz a másoknak állított csapdákra,

hisz magad is beleeshetsz fogságába.

Eme név a tied,hát fogadd szeretettel,

hisz neked készíttetett.

8

Erdei fohász

Ezernyi csodát tár eléd a világ,

körbeölelnek maguk a fák,

s milliónyi szépséget eléd tár,

miért nem kér semmit cserébe,

csupán annyit sohase bántsd!

Vándor ki elhaladsz mellette,

ne emelj rá kezet,

inkább óvd,és védd a természetet.

Hisz tűzhelyed melege,

fázós téli éjszakákon,

tornácod teteje,

forró nyarakon.

Gerenda mi házadat tartja,

ő maga asztalod lapja.

Amikor vízre teszed csónakod,

gondold el abban is én vagyok.

Házad ajtaját képviselem,

ágyad vagyok,

ahová minden este lehajtod fejed.

Ha kell szomjadat oltom,

gyümölcsöm neked adom,

nem voltam soha önző,

így nem kérek nagyot,

ha azt kiáltom,vándor,

utadat járva,

ne ítélj bántásaiddal halálra!

Gondold végig,

az őskorban az ember,

 a természet rabja volt,

az ókorban már félt tőle valahol.

Középkorban megtagadták,

elszakadtak tőle,

az újkor leigázta,kizsákmányolta,

végleg a szépet.

A jövőben pedig örök frigyre kell vele lépned,

ahhoz hogy koronád éke legyen,

maga a természet!,

A lehetetlen csak egy szó

Kis emberek dobálóznak csupán, a lehetetlen szóval,

kiknek könnyebb elfogadni a készre teremtett világot,

s ebben élni,

mint megbirkózni ezernyi gonddal.

Egyszerűbb,

 mint felfedezni magukban a jót és szépet,

azt az erőt,mi valójában képvisel minket.

Eme erő mi segít a változásban,

hisz a lehetetlen szó,

 csupán egy vélemény ebben a világban.

Ez a szó mi nem lehet kinyilvánítás,

csupán egy kihívás.

A lehetetlen nem létezik,

hisz múló pillanat,

mit a szív érez,

ha félelemben ragad.

Csupán egy lehetőség,

mi felénk érkezik,

küzdeni kell,

mert az élet eme szavakban rejtőzik.

Az élet

Nincs oly ember e földön,

 ki ne követett volna el számtalan hibát,

ami örökké megbánásra vár.

Mégis ahhoz hogy temetni tudjuk a múltat,

öleljünk magunkhoz ezerszer szebbet-jobbat.

Az élet soha nem volt egyszerű dolog,

ezért nem járunk soha sima talajon,

hisz ő aki változni a jövőbe se fog.

Két út mit örökké felajánl,

rendezett problémák útján járni,

vagy nemet mondani, megfutamodni,

s ezen döntésünk súlyával végleg együtt élni.

Az élet csupán emberekről szól.

Ezen embereknek,

 nem szabhatunk örökké feltételeket,

hogyan beszéljenek,vagy viselkedjenek,

mert veszélyt rejteget,

kizárhatod magát az életet.

Ha hűek tudunk maradni önmagunkhoz,

s úgy bánunk másokkal,

ahogy másoktól mi is elvárjuk,

már a boldogság kapujába állunk.

Merjük vállalni  érzéseinket,

legyük mindig objektívek.

Kívánságaink fejezzük ki sorra,

ha sikerül,kiabálja majd az élet,

nyertél, helyzet megoldva.

Ám ha minden nem is sikerül,

az érzés akkor is jó marad,

hisz mertünk kívánni óriásokat.

Csupán egy kérdés,

miért változtatja meg az embereket?

miért  csinál a lelkes fiatalokból,

kőszívű,rideg, felnőtt embereket?

Való ez az élet gonosz oldala lehet.

Igaz barátok.

Ezernyi emlék mik közt élünk,

még akkor is ha néha fáj.

Kitéphetnénk örökre szívünk,

de nem változtatna semmin,

hisz akár a történelem örökké helytáll.

Ám akik megmaradnak velünk,

igazi barátok,

kik nem hagynak el soha,

akkor sem ha néha hibázunk.

Sokszor van,

hogy egy-egy pillanatot,

egyedül oly nehéz várni.

Hideg,zordon hegyek,

melyeket csak,

 segítség erejével vagyunk képesek megmászni.

Igaz kevesen vannak,

 nincsenek százan,

mégis ők azok,

kik a legmélyebb sötétben is rád találnak!

Önzetlen szív mi vezeti őket,

megfogják kezed,

s nem kell soha kérned.

Egymás nélkül senkik az emberek,

erősek,

örökre egyek,

csupán barátok által lehettek.

Nélkülük sivár lenne e világ, 

iszonyat kopár,

hát ne engedjük el őket,

mert ők jelentik az életet magát.

Ameddig együtt érnek célba,

vágyálmok és tettek,

addig érdemes barátokra szert tenned.

Hiszen magát az élet erejét,

ő aki képes önzetlen szívvel átadni,

két kezed megfogni ha kell,

mégsem vár viszonzást,

csak a barátság ereje,

ne múljon soha el.

Ők azok kiket örökké szeretni kell!

Elkésett üzenet.

 Valakit megszeretni csupán egy pillanat,

baráttá fogadni, röpke  percek alatt.

Ám ha eljő az idő s feledni kell,

azt fájdalmas,.kínzó könnyek árán sem érjük el.

Nincs jogom mondani hogy szeress,

vagy csupán néha gondolj rám,

hiába mondanák bármit is,

ha szívünk nem együtt kalapál,

hisz a te szíved mást érez,

tudom,bármit is mondhatnák.

Tiszta szívvel szerettelek s ez nekem elég,

tudom átlag emberként élem életem,

s nem alkottam számodra,semmi emlékezetest,

ezért csak pici idő és nevem örökre ködbe vész.

Miért bánjuk azt aki szeret?

s szeretjük azt aki bánt minket?

Semmibe nézzük ki rajong értünk,

küzdünk azért ki örökké eltiporja szívünk.

Van sokszor idebent összetörik valami nagyon,

szilánkjai nem koppannak,mert nem hagyom.

Egy életen át vagdos,kapar szüntelen,

mégis ami megmarad nekem,

 az a reményem.

Talán a legelviselhetetlenebb az életben,

 ha melletted van,

mégsem lehet tiéd sohasem.

Van aki félelembe él egy életen át,

ám az sosem él igazán.

Van aki küzd, harcolni képes,

megéli mindazt,

 amit más vállalni nem képes.

Öröm és bánat együtt él szívemben,

sokszor csillan meg könnycsepp a szememben.

Ha megkérdeznéd mi is a bajom,

azt válaszolnám,

 hiányzol nagyon!

Ne haragudj rám ha titokban imádlak,

elsuttogom neved minden virágnak.

Nyári éjjel a csillagok is rólad mesélnek,

ne haragudj rám, de szeretlek téged.

Szeretni valakit annyit jelent,

odaadnád érte egész életed.

Nem lényeg a saját boldogságod,

csak az hogy a nagy őt boldognak látod.

,

Érdekes és valós.

Közép- Európa területén,kb:.háromezer gombafaj létezik,

mégis mily érdekes,csak 300 faj ami tányérunkat megtöltheti.

Vannak köztük érdekesek,

ennek történeteit mesélem el most nektek.

Létezik a CSÁSZÁRGOMBA ki nevét,

az ókori császárokról kapta,

ínyencségnek számított ebbe a korba,

ami csakis,eme elitnek volt fenntartva.

Ha pedig az alattvaló eltagadta,halállal lakolt,

s feje hullott érte a porba, pedig ez csak egy gomba.

Rengeteg a gombánk mi ehető,

mégis a mérgező faj ami meglepő.

Ínyencek egyik kedvence a KUCSMAGOMBA,

de létezik hasonmása,

minek agytekervényre emlékeztető a kalapja,

ő bizony a mérgező REDŐS PAPSAPKAGOMBA,

s ha pörköltbe teszed a komoly veszélyt egyből érezheted.

A Vargánya és a RÓKAGOMBA is ízletes,

sokszor ára veri a csillagos eget.

Mégis ami meglepő, ő maga a mérges LÉGYÖLŐ. (galóca)

Középkortól ismerve,hírhedt volt a neve,

varázslók,alkimisták,kísérleteztek vele,

hisz elixírt,vagy éppen mérget készítettek belőle.

Kábító, hallucinációt okozó a mérge,

nem is meglepő hogy kábítószert varázsoltak belőle,

vagy talán halált okozó mérget,kígyóméreggel elegyítve.

Á m ami valósággal érdekes,

háztartási célokra is használták a régi öregek.

Tányérba szeldelték,

majd tejjel felöntötték,

elnyelvén a tej a mérget,édes illatot képzett,

 csalogatta a bogarakat,legyeket, 

ezzel halálukat rendezvén meg.

Halálos méreg a PÓKHÁLÓSGOMBA,

mi oly jelentéktelen,

hogy keverik össze-vissza az emberek.

Ám létezik olyan faj,mi valóban fogyasztható,

pedig mérges,

de csak alkohollal fogyasztva veszélyes.

Ilyen a büdös GALAMBGOMBA, 

de a redős TINTAGOMBA,is sorakozik sorba.

eme gomba íze fergeteges,levesnek tökéletes.

Mégis alkohollal fogyasztva produkál,

izzadásos,zihálásos,fulladásos tüneteket

ezért vendéged elé,alkohollal sose tedd!

ALEXANDER FLEMING egy ártatlan penészgombának,

köszönheti világraszóló hírnevét,

hiszen ez által fedezte fel a Penicillint,

miért 1945-ben  Nobel-díjban részesült.

Ha ellenben disznót látsz gombát keresni,

az a SZARVASGOMBA nevét képviseli,

mi nekünk már az őszt jelképezi.

Létezik fehér színe és fekete,

ha igazán finom ételt akarsz ezt teszed bele!

Vers és művészet

Minden írás amit egy ember,költő, papírra vet,

szívének legemelkedettebb,legtömörebb,

legszemélyesebb, érzéseit adja át neked.

Amit kifejezni sem lehet,

ő körbetáncolja veled,

s a legszebb és legszentebb játékot játssza el,

csupán csak betűivel.

Ők azok akik képesek,

Álmokat szavakba öltöztetve,

földi másként éltetve,

szavakat, míves gyurmaként képviseltetve,

éltető erői lenni,

egy kicsiny világnak csupán.

Pedig tudni kell,

 a vers, a zene karba öltött testvérek,

mikhez hozzá csatolódnak a szobrok és képek,

eme világ a művészet.

Kimondatlan szavakat képesek örökíteni,

vagy csak forró vallomásba kezdeni,

szívüknek minden búját-bánatát,

szeretetét,boldogságnak ízét papíron,

vagy zene által életre kelteni.

Már -már sámáni mesterség,

hol minden szó kimondottá válik,

hisz az emberi megnyilvánulás,

legelevenebb formái csupán,

s mégsem érti oly sok ember,

mi is maga a vers és művész világ!

Drága édesapám.

Emlékszel talán mikor megszülettem,

két karod közt örökké mosolyogva pihentem.

Emlékszel talán amikor járni tanultam,

amikor kimondtam a legelső szavam.

Vajon emlékszel e még?

 sokszor labdáztunk,bicigliztünk ,és fáramáztunk?

Ha kellet kezed bölcsen intett,

ha a kislányod rossz útra tévedt.

Ezen évek rólunk mesélnek.

Drága édesapám e pár sor most néked szól,

fogadd el szerető lányodtól.

Köszönöm mindazt amit értem tettél,

felneveltél,örökké óvtál védtél féltettél.

Ám múlik az idő,

s eltelnek az évek,

sorra megmaradnak nekünk a szép emlékek.

Nagyapa lettél, ősz hajad is van már,

de két karod még mindig hazavár.

Oly sok emléket idéz a lelkem,

mit úgy gondoltam papírra kell vetnem,

hisz felejt az ember,

ahogyan halad a lét,

ám azt szeretném te örökké emlékezzél.

Elég hálás sosem lehetek,

azért hogy te nekem áldoztad egész életed.

Anyám helyett anyám voltál,

kétszer annyi szeretetet adtál.

Drága édesapám e pár sor most néked szól,

fogadd el szerető lányodtól.

Köszönöm mindazt amit értem tettél,

felneveltél,örökké óvtál védtél féltettél.

Egy fél élet

Eljő az idő és kikerülöd a negyvenedik évet,

rájössz az élet fele,

akár a homokóra lassan pergő homokszemei,

csendesen lépked,

s olykor lelked a tűnt időkbe téved.

Kicsiny dolgaid között megtartod a rendet,

rájössz egyre többet áhítod a csendet.

Megtanulod tisztelni az évek gyűrűjét a fában

nem akarsz már címet,rangot,óriás hatalmat,

okos leszel,

nem fogsz fejjel rohanni ezernyi falnak.

Nem marad hang egekig kiáltó,

hanem leszel,

 utat mutató,irányt adó zászló.

Remélni tudod nem hiába éltél,

mindazon által amit mondtál s tettél.

Megálltad a helyed ebben az életben,

hóban szélben,fagyban,szürkületben,

sziklaként tündököltél eme bérceken.

Megmaradtál maga a béke,

szeretteidnek akár egy nyitott ajtó,

tiszta menedéke.

Ha elmúlik a negyvenedik éved,

már nem hiszed hogy adósod az élet,

tiéd lesz az adósság,

hisz oly kevés a sallangok nélküli jóság.

Te leszel a mindent odaadó,

semmit nem visszaváró,

minden próbát derekasan kiálló,

sosem számláló,

szüntelenül csupán áradó,

maga a fölény,s örökös alázat,

örök hite egy egész családnak.

Ha túl léptél a negyvenen,

s megtudsz állni a legszürkébb helyen,

mindezeket belátod,megérted,

te lehetsz saját életed,

legnagyobb uralkodója,fejedelme!

Egy pillanat.

Van úgy hogy együtt várjuk a csodát,

szívünkbe véssük,milliónyi pillanat mámorát,

álmodjuk a szépet,az elképzelhetetlent,

mégis rájövünk valahol elrontottuk,

voltaképp mind a ketten.

Némán állunk egymással szemben,

s rájövök ehhez nincs már semmi kedvem.

Talán lehet minden az én hibám,

mégis hittük te meg én egy életen át.

Rájöhettél rég te meg én nem a mi mesénk,

és egyedül is talpra állok,

mégsem érted kiálltok.

Mégis kipróbáltuk,hátha létezünk,

vakon hittük,részesei lehetünk.

Vártuk történik csoda,

s ránk hullik majd Kupidó nyila.

Mi törött fadarab halmaz csupán,

rájöttünk mind a ketten,

más út mi ránk, valóba vár.

Szerelem mi egykor létezett,

mégsem találtunk benne végtelent.

Egymásnak háttal,

immár egy megfagyott,

múltat idéző mesevilággal.

Sose mond hogy sajnálod,

hisz mind a kettőnk szíve,

más utakra vágyott.

.

zavar a gondolatok között

Az éj sötétjében ücsörgök egymagam,

miben a telihold fénye járja át,

 furcsa gondolatokban fuldokló agyam.

Hűvös fénye mi felém árad,

s csak a kicsiny halovány csillagok,

 fénye töri meg eme magányos órákat,

mi olykor felragyog,

majd tündökölve mégis pillanatok alatt,

kioltja fényeit s továbboson.

Tudom hogy meg kell oldanom még,

ezernyi képletet,

ám csak az éj sötétje,

s a noteszom mi rám mered,

beszél hozzám,suttogva kérdi,

miért nem írsz vajon számokkal teli?

Mégis kezem ,s szemem a kakaós bögrémre mered,

tudatomig eljutva,

megiszom,

aztán erőm ebből nyerem.

Görnyedek a könyvek felett,

kérdezem,

hogy lehetne vége?

Tudom nem vagyok lángész,

hisz fáradságom kapujába roskadok össze,

némán,gondok között küszködve.

Képletek ezrei mit már tudok,

mégis újabb furcsák,mit értelmezni sem akarok,

hisz a fáradság mi a fejemre tör,

 sötét karikák,húzódnak szerte a szemem körül.

Ám rájövök ez csak matematika,

de több tantárgy könyvei roskadoznak asztalomon sorba.

Mitévő legyek?

miképp tanuljam meg ezt az egészet?

mert a fáradság az úr,ami bennem lapul,

és érzem magával ragad,

folyamatosan súgja fülembe,

add meg magad.

Gondolkozom talán így kell lennie,

s párnaként  teszem fáradt fejem alá könyveimet.

Elalszom és reggelre minden más lesz,

fejembe száll a tudás,

s nem kell küszködnöm ezzel az egésszel.

Ellenségként látom,ezen könyveket,

amik elnyomnak,

mint cigaretta csikket a hamutartóba az emberek.

Gonoszan nézek a felém tárulkozó világba,

talán a tűzhöz kiáltok olykor,

s kívánom mindet eméssze el a lángja.

A kakaóm, mi poharamból selymes habjával rám nevet,

hozzám beszél,-azt suttogja,felejtsd el eme sok buta tervedet.

Ekkor rájövök,minden könyv a barátom,

mert a bennük rejlő tudás,mi számomra fontos.

Okosan csak annyit suttogok,

ma mindent megtanulok,

hisz gyerek csak addig vagyok,

amíg tanulhatok!