Eljő a hajnal,és én ébredek vele,
beszűrődő fénynyaláb,
mi arcomon suhan át kedvesen.
Simogatva táncol,ébredése a mának,
fülembe suttogja,hívogató szavát,
a reggel mámorának.
Kinyitom szemeim,ám gondolatok sokasága árad,
válogatnom kell köztük,
szelektálnom, mit is írjak a mának.
Talán szépet,kedveset vések egy papírra,
vagy szerelmes sorokat,talányokban hagyva.
Lehet hogy éppen meditációs képeket rajzolok,
ám tudom legyen bármi szívem vágyait,szavait,
minden nap újra alkotom.
Keservekkel is tele karcolhatom,kicsiny lapom,
valós okát,azt hogy miért teszem,
sosem tudom.
Gyermekként íródott pár mondatom,
ma pedig,
karakterek sokaságát,birtokomban tartom.
Hiszek a mában, a holnapok csodájában,
mégis mindennap csupán csak álmodom,
egyszer egy igazi író véleményét is láthatom.
Van e helyem ebben a világban?
Van e tárházam ezernyi valódi művész,táborában?
Sokszor érzek kételyeket,
nem írtam semmit,csupán jelentéktelen betűket.
Akinek ma e soraimat írom,
bízok benne válaszát egyszer olvashatom.
Nem kérek szépítő szavakat,
csupán annyit,írj igazat.
Nem számít ha semmit sem mondanak szavaim,
csupán tudatni szeretném,
minden kritika építőnek számít!
Mi az ami tetszett?
Mi az ami nem?
Ez az, mi fontos nekem.
Jelet adj,
annyit írj, olvasom,
s én tudni fogom,
eljutott hozzád e pár sorom.
Hisz e világ oly csodás,
mindenki másképp éli át a számára érdekes csodát.
Üzenetként áradnak írásaink,
megélt történetek,vagy kósza álmaink.
Érezni kell mi rejtőzik a leíratlan sorok között,
ahhoz hogy megértsd e papírra mi költözött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése