Parányi élet

Az egész élet egy örök körforgás nekem,

egyetlen esélyből áll, hát komolyan veszem.

Ezernyi szépséget rejteget,

 mit felkutatok,megkeresek,

kezeimben tartva dédelgetem,

mire sokszor rácsodálkozok

ám addigra szívem tudja,

 boldogabb ezáltal leszek.

Boldogság órái,

miket csak percekben élhetek,

megízlelem édes ízét,

s minden cseppjét élvezem.

A következő pillanatban elrepül,

de tudom a holnap újat sző,

így minden emlékem kedves kép nekem.

Valóság,vagy álom számomra egyre megy,

hisz ha igazán akarom,

harcolok,küzdök érte,

álmaim valósággá tehetem.

Akarom a csodát valóságnak látni,

átélni ezerszer,

tétován,boldogság könnyeitől áztatva,

 némán csak állni.

Csupa kihívás,miket elfogadok,

megteszem érte,hogy örökké borotvaélen táncolok.

Néha látom a sebeit a lábamon,

ahogy vörösen izzó vérem,felragyog.

Fájnak a sebek,de abba sohasem hagyom,

áttáncolom életem

,ő pedig írja örökké,a szebbnél szebb dallamot.

Kötelességeket,ró rám,

mit teljesítenem kell,

harcolni,küzdeni teljes szível.

Örökké játszik,miben társa vagyok,

egy igazi kincs,

 mitől nagyobbat nem kaphatok.

Kihasználom minden lüktetéssel teli idejét,

így érzem a felém áramló szeretet erejét.

Ő maga a titok mit meg kell fejtenem,

örök ígéret, miket teljesíthetek.

Benne van milliónyi fájdalom,

legyőzöm hát,

és dallamát akár egy éneket,

végig dúdolom.

Hatalmas kaland,miben részt veszek,

vállalva minden veszélyét, 

élhetek.

Egy jutalom melyet ki kell érdemelni,

az életet merni kell élni!

Élem mert az idő halad,

s eltűnik minden,akár egy kósza gondolat.