Fájdalom,mi egész testem járja át,
szél repíti széjjel,a balzsam illatát,
valahol mélyen,
a gyökereimben érzem csak magam,
mégis erőt sugall,
s tudatja minden rendbe van.
Iszonyú az érzés,
hatalmas kín,megfáradt testemen,
miképp az élet,vaslánca,
súlyként nehezedik,
ordítva gyötri,megannyi porcikám,
kínok közzé taszít engem.
Engedj el,fájdalom ne kínozz tovább,
lelkem is beleszakad,
nem bírom tovább.
Könnyekkel ébredek,könnyeimmel fekszek,
csupán egy nyugodt,fájdalommentes óra amit kérek.
Nem haladnak lábaim,
nem tudok meghajolni,
nem tudom két kezem imára kulcsolni,
hisz nem engeded!
Ó élet adj erőt e megírt szenvedéshez nekem!
Súly golyókat tartasz derekamon,
Mit rám róttál fáj nagyon.
Csak homokszemnyi enyhülésed érezzem,
nem kell elvedd,fájó kezed,
elfogadom,
ám tudjak szaladni a szélben.
Hisz most nehezen mozdulnak lábaim,
minden megtett lépés egy hosszú órának tűnik.
Ó drága jó istenem gyógyíts meg engemet,
és akkor,újra eléd térdelek,
s imába kulcsolom két kezem,
hisz a te erőd,
ami minden reggel talpon tart engem!
Kérlek segíts nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése