Mindenki a nagy szellemtől kapta a lelket,
nevezd ahogy akarod.
Mégis mindegyik összekapcsolódik eme földön,
hiszen az élet hadi ösvényeit mindannyian végigjárjuk,
ezeket is pontosan tudjuk,tapasztaljuk,
ám örökké harcolunk-harcolunk.
Nincs szebb mint megtalálni saját lelki társadat,
az-az érzés áldott pillanat.
Ám csak saját belső megérzéseink,
melyek megmutathatják az új utat.
Mi rálépve,
a tapasztalatok útjának nevezed,
azon állttal hogy végigjárod,
úgy avatódsz be az élet rejtelmeibe.
Amit meg tanulsz érzékelni a világból,
az benned is ott van,
Tiszteld szeresd a Földanyánkat,
mert ez adja az igazi otthonodat!
Ne érdekeljen a másik hány éves,
vagy éppen miből él?
Csak az,
szembe mersz e szállni vágyaiddal mi lelkedbe él?
Mersz e bolondnak,őrültnek tűnni a szerelmedért?
Megkockáztatod e mindezeket az álmaidért?
Azért a kalandért hogy éppen élj?
Akard tudni,fájdalmaid középpontját,elérted e már?
az élet csalódásai megnyitottak talán?
Érzékelted e a félelem szorító zsugorát?
s vajon mennyi fájdalom vár még rád?
Fogadd el fájdalmaidat,
de soha ne akard megváltoztatni azt,
mit az élet kiszab.
Ne akarj mindig reális lenni,
tudj extázistól megrészegülve,vadul táncolni,élni.
Tanulj meg örülni, önmagadnak,s a másiknak,
anélkül hogy figyelmeztetnéd,legyünk óvatosak.
Felejtsd el néha az emberi korlátokat!
Merj csalódást okozni,marad önmagad,
Légy hűséges,ezáltal megbízható,
szereteted adj.
Tudj kudarcaiddal együtt élni,
mégis az ezüst tó holdfényes éjjelében felkiáltani,
IGEN!
Látnod kell a szépséget,
akkor is ha nem kristályként ragyog,
Tudd isten hitéből meríteni életed,
akkor is ha nem láthatod.
Állj fel újra minden kétségbe esett,
elgyötört éj után,
Merj a szerelem tüzébe lépni,
soha ne hátrálj,
akkor se ha megéget netán!
Igazán csak te döntheted el,
vajon most mit tanultál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése