Fejem felett,hullámzó fekete fellegek,
hatalmas éktelen ricsajuk tölti be a kék eget.
Csapatostól körözve fel s alá,
károgásuk,jelzi a hideg idő beköszöntő szavát.
Nyugat felől jő e fekete sereg,
elfoglalnak,minden fát,
megjelennek a puszta tereken.
Amerre a szem ellát,minden felé sötét tollak,
ágait húzzák,
fáknak bokroknak.
Csattogó csőrük,mintha ember hangon szólna,
elkiabálja,
én vagyok az égető ridegség hírhozója.
Varjak varjak károgó varjak,
ti jajongva repdeső madarak,
károgva,kacagtok,
tollaitokat hullatva,
az időt múlatjátok.
Mégis ti szent madarak vagytok,
mindig szálltok,mindig szálltok,
felrebbenve tovább álltok.
Jövendőt mondotok,
bár ti a rossz hír hozói vagytok.
Színes madár szalonba ha elmennétek,
irigyen szidnának titeket,
hisz ti vagytok a varjak,
a károgó varjak,
fekete toll csillogása a téli világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése