Szülői szeretet

Soha ne feledd el szüleidet,

mert lehet hogy a mindennapi munka fontosabb sokszor,

de az idő halad,

 ám egyszer eljő az idő,

és többé már nem lesz veled,

nem foghatod többé,

az egykor sokat segítő, szerető két kezet.

Ők kik vigyáztak egykor ránk,

akik óvtak,féltettek minden éjszakán.

Szüleik etettek itattak,még a széltől is megóvtak.

Vigyázták első lépéseink,

felszínre hozták szívünk kincseit.

Reánk áldozták egész életük,

önzetlen jósággal,lelkük tisztaságával.

Gondolkozzunk kicsit,

mi vajon mennyit áldozatot hozunk értük?

Egész szívüket nekünk adták,

ehhez képest apróság csupán,

ha egy-egy borongós délután,átöleljük őket,

csak annyit mondunk szeretlek titeket.

Nyújtsunk számukra segítő kezet,

nem számít az ha néha dolgokat elfelejt,

vagy kuszálódik számukra a múlt és jelen!

Megöregedtek,

lehet csupán elfáradt bennük az élet.

Türelemmel,csókjainkkal halmozzuk el őket.

Sokszor nem emlékeznek a tegnap mivoltára,

összetörik egy tányér,

ám lehet, 

sokszor képtelen dolgokra megkér,

mégis mosollyal jutalmazzuk,

mert tiszteletre méltó emberek,

és ma már mi éltetjük őket,

még ha nem is tartják velünk a lépéseket.

Soha ne feledjük amit ma megtehetünk,

holnap már talán késő lehet.

Ma még epedve várnak,

de lehet holnap már csak őrző angyalai,

ennek a világnak.

Ameddig tehetjük fogjuk meg kezeik,

töröljük le harmatos könnycseppjeik.

Az élet csupán röpke pillanatokból áll,

óvjuk meg,

mert egyszer emlék lesz az idő folyamán!