Néha oly nehéz minden,
mégis a szív visz tovább,
kitartással biztatom magam,
még harcolni kell,az út megy tovább,
hisz a cél,mérföld kő távolság.
Futnunk kell,s kérlek meg ne állj,
harcolj velem,
üsd még sokáig a csata ütemes hangját.
Sok a dolgunk még,
ezért nem mutathatom,
elfáradtam,a küzdelmeket már nehezen bírom.
Ha eljön az este, érzem nagyon,
oly sokszor végtelenül fáradt vagyok.
Nehéz volt jól tudom,
elkoptunk végtelen,
ám fájdalmunkat ne sejtse senki sem,
éljenek a hitben az óra jól ketyeg.
Te dolgod minden reggelen hajtani véremet,
azért, hogy arcom piros pozsgás legyen,
s friss erő csörgedezzen bennem.
Elég ha én tudom,
mily fáradt vagyok,
ha esténként ágyamba roskadok.
Szemem árkos,
arcomon barázda él,
akár a föld eső után,kérges e kép.
Sokat sírtam én.
Ám ha mosolygok,éled a táj,
napsugárban úszik minden,
éled a föld az egész világ.
Arcom kisimul,
hegyvölgye újra él,
mégis a szív ami örökké beszél.
Csak este ha ágyba roskadok,
érzem ismét fáradt vagyok.
Kitartás, kipp-kopp kalapálj,
félúton meg ne állj,
tudom a hegynek nehéz az út,
de nekünk sikerül,
az ég pedig újra felderül.
Szív kell hozzá,jó erős,
akarat,kitartás,földi erő.
Fussunk együtt,s te csak kalapálj,
szolgálj szívem még jó soká.
Ha célba jutok,
csak én tudom,
estére már nagyon fáradt vagyok,
hát altassatok el csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése