Más világ

Furcsa világ amelyben élünk,

minden embert aki valamit alkot,képvisel,

 furcsának tartjuk, megbélyegezzük.

Miért kell a másikat beskatulyázni?

Azért mert alkotott egy újat,

mit magunk nem tudunk?

A világban számtalan ember él,

mégis kicsiny világ,

miben bármely művész szárnyra kél.

Hiszem legyen az akármilyen alkotás,

művészi ágon fut tovább!

Az az ő lelke az érzései,mit örökké megjelenít.

Legyen az egy vászon,min az ecsetét húzza,

vagy csupán egy papírlap mire gondolatait írja,

eme dolgokkal szépet ad neked,

e szürke világban ahol a művészet elveszett.

Miért nem akarjuk érteni,

 mi rejtőzik a sorok mögött?

mit akar mondani?

mi miatt írta le szavait.

Pedig közléseik,sokszor hittel,reménnyel teli,

s ha megérted hidd el az életben sokszor segít!

Ha azt mondod a művészek álmodó emberek?

igen való,de minden álmát papírlapon örökíti,

s átadja neked.

Hozzányúl oly dolgokhoz,

 mit senki más nem lát,

hisz szíve szavába,

mit józan, mégis színes önmaga,

s tolla,ecsete visz tovább.

A művészet egy külön világ,

mivel mindenkit magunkhoz ölelhetünk,

ahol nem bántunk meg senkit,

csak fogadd el mi is létezünk.

Nem kell szeretni alkotásaink,

csak ne bírálj addig,

 amíg te magad nem próbáltad ki.

Ők is egyszerű emberek,

mégis a világ összes dolgát,

 másképp jelenítik meg.

Ettől lesz az ő világuk szebb és színesebb.