szerelem szavai

Íme egy történet,melyben ketten vagyunk,

s mi csak isszuk szavát,így boldogok vagyunk.

Mi is lesz belőle?

novella vagy regény?

ezt senki sem tudhatja még az elején.

Ébred a föld, legyen élet,

ragyog a nap,hisz kellenek fények.

kel a határ,legyen végtelen,

kellesz nekem,hogy boldog legyen egész életem.

Oly sokszor szeretnék vándor felhő lenni,

zúgó széllel,hozzád elrepülni.

Két szemedbe nézni,csókolni a szádat,

veled tölteni végtelennek tűnő,perceket,órákat.

Neked adom szívem,tele szerelemmel,

csak légy óvatos,soha ne törd össze.

E szív mely csak érted dobog,

elviheted,ajándékként kapod.

Törékeny,hát vigyázz reá,

mert ha összetörik,egy világ omlik rá.

Különleges érzés,mi belülről éget,

hiányod érzése,mit örökké érzek.

Ahová csak nézek,

mindig téged látlak,

mindenhol csak te létezel,

e kicsiny világban.

Próbáljunk meg csendben,boldogok lenni,

lelkünk mélyén szívből,őszintén szeretni.

Nem hirdetjük fennen,kiáltó szóval,

csak te és én egy örökkön át,

holtomiglan.

Köszönöm a sorsnak,mi utamba sodort,

s azt hogy ezernyi édes csókod,a számon hagyott.

De az élet igazán akkor adna szépet,

ha végleg nekem szánna téged.

Szeretlek szívemmel,

szeretlek lelkemmel,

körbe ölellek,

 őrült szerelemmel.

Te vagy a kezdet,

te vagy a vég,

s ha nem lennél,fekete színt öltene az ég.

Csak veled látom,szivárványos világom,

szeretlek téged,te vagy minden napom.

Veled van nyugodtságom,

minden mosolyom,

Általad vagyok erős,

s hozzád repül minden sóhajom.

Ajándékként,csillagot,kincset nem adhatok,

mégis a legnagyobb kincsem,hű szívem neked adom.

Tudom másé nem lehetsz,

s igazán szeretsz elküldöd a tiedet nekem.

E kicsiny gondolattal, útra kelt a szívem,

elindult,felkutatta a tied.

Mit megtaláltunk,őrizzük,

rejtsük el hát mélyen,

szerelem táplálja  majd egész életen.