ÉRZÉSEK

Néha sírok,néha nevetek,

oly sokszor boldogan szenvedek.

Sokszor érzem jó volna sírni,

mindent összetörni,

ordítani,tombolni, zúzni,

minden szívemben élő bánatot,
 hangosan kiabálni.

Kitépni szívemben élő fájó képeket,

kikergetni a világból,
ne érezzem sohasem.

Sírni,de nevetve,

bánatot kergetni a végtelenbe,

mely lelkemet elvette.

Könnyek,mit nem lát senki sem,

magányos világomban ülök csendesen.

Sötétté válik a világ,

érzem a körülöttem lévő sötét homályt.

Jó néha tátott szájjal enni,

némán csendben csillagokat nézni.

Elveszni,fürödni as hold fényein,

felhők között ülni s lógatni lábaim.

Nem vádolok senkit,

hisz úgyis hasztalan,

ami megtörtént,az a múlt enyészete marad.

Nem érdemes sírni,

hisz az igazi könny ritka,

mosollyal szenvedni,

ez az élet titka.

Ránézek arcodra s elfolyatom könnyeim,

hisz vízként viselkedsz,s néha elmosol mindent itt.

Én vagyok a szél,

aki örökké söpröget,

ezáltal néha még a vihart is érezheted.

Elpusztulhat minden ha e kettő összeér,

mégis örökké a vízért sír a szél.

Álom és szakadék mi néha körbevesz,

ekkor bizony csak egy hívó szó mi segíthet.

Fájó szavak,szomorú mondatok,

fájnak a percek,mert egyedül vagyok.

Párnámon sírva órákon át,

úgy érzem végtelen könyvet olvasok újra át.

Boldog leszek akkor is ha sírni kell,

vigyorgok egyedül ha nincs kivel.

Boldog leszek akkor is ha fáj,

boldog akkor is ha nem muszáj.

Nem fogok sírni,akkor sem ha fáj,

hisz minden versem érted kiált.

Rám találsz majd újra,

eljő a nap,

vágyom rád de oly messze vagy!