Vannak napok,amikor úgy érzed,
sötét e világ,s mindenben egyedül vagy.
Eljő az est,töröd a fejed,
vajon mitévő is legyek?
Mi a helyes és mi a helytelen?
Hogyan tudsz ember maradni,
s a gondjaiddal megbirkózni.
Mindig az mondják a remény,
hal meg utoljára,de mégis egy érzés,
fojtogat minden hiába.
Annyi minden elveszett,tönkrement,
jelentéktelennek érzed magad,
s már nem fontos semmi sem.
Egy kérdés csupán mi kattog a fejedbe,
mi értelme az egész küzdelemnek?
Hol az az út amin még járni lehet?
Segítség, nincs csak a körülötted,
lévő emberek,akik jók és segítőkészek,
mégis csak azt érzed semmi értelme az egésznek.
Reménytelen az egész élet,
hol vannak a sikeres napok, fények?
Hol kell keresni az egészet?
Talán jő egyszer valaki,
aki megmutatja neked,
hol vannak a nyugodt órák, percek, és fények,
s akkor újra érzed értelme van az egésznek.
Hisz remény nélkül, hiába várod a jót és
szépet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése