Fájó múlt

A múlt emléke ami örökké visszatér, pici pillanatok,halványan rémlő képek, arcod mosolya,és be nem váltott ígéreteid sora. Ígérted mindig velem leszel, figyelsz rám és mindig átölelsz. Ígérted lehozod a csillagokat értem,  s te voltál egy álomvilág nékem. Álmodtam sokáig, hogy te létezel s közben felnőttem és rájöttem soha nem voltam fontos neked. Ki is voltál valójában sajnos nem tudom ,  egy talány egy álom s vele élő, bennem rejlő összes gondolatom. Az idő múlása gondoltam orvosság arra elfelejtselek , s elengedjem a mélyen fájó álombeli éveket, és ne halljam az okos szókat mik hazugsággal voltak tele. Harminc év után is álmodom, foghatom még kezed,  láthatom életemben egyszer látott mosolyod. Legszörnyűbb maga a lelkiismeret, mi sokszor úgy érzem felemészt, annyira bánt engemet. Egy pici esély, annyit se kaptál,  hogy jóvátedd amit elrontottál. Sajnos késő már hisz örökre elmentél, te ki csak álmaim világában léteztél. Tükörbe nézve látom arcodat, másod még e földön maradt. Hiszem egyszer virágom sírodra teszem  és akkor megnyugszik a lelkiismeretem. Gyenge voltam,  bocsájtsd meg nekem!!!