Tudtad, hogy az írók,
szerény emberek?
Szívükben rejlő, oly mély
érzelmeket súgják neked.
Tanítók az élet útjain,
csak a sorok között leled
meg, valóban mit is akar mondani.
Elfeledett, képek, régi
emlékek, százait idézik neked,
vagy, csak egy újat,
valami számodra is szépet.
Mégis írásuk egy betűsor
csupán,
ködbe vész, hisz nem is
érdekel senkit ma már.
Világunkban szegények az
írni képes emberek,
semmibe nézzük, mert nem
értjük,
nem látjuk ők is értékesek, lehetnek.
Senki számára nem
fontosak, soraik,
elveszett fekete betűk
halmazává válnak írásaik.
Igazi erő, mi tollát
viszi,
saját gyengesége,
mi mégis büszkesége.
Az a kitartás akarat, mi
őket jellemzi,
hisz sok emberben a
szikrája sem létezik.
Egyszer megértjük talán,
minden leírott, mondatuk, valakire vár.
Találd meg a hozzád írott pici sorokat,
s tudd, ez érted született,
csak miattad, van!
Légy büszke,
hisz érted, miattad
létezik,
vállald büszkén írásait.
Mert egyszer elmúlik
számára a világ,
akkor késő lesz, megérteni
csak miattad volt csupán.
Ha egyszer emlék marad
minden írása neked,
érezni fogod, ő örökre itt
marad veled.
Megtanulod értékelni, mit
is írt neked,
akkor majd boldogan adod
tovább mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése