Este amikor leszáll a nap,
és sugarait nyugovóra indítja a tó kék vize alatt,
gyönyörű a táj.
A csillogó tó vize melynek szépsége oly mesés,
csak bámulsz és nézel szerte szét.
Gondolatok,ezernyi fejedbe,
álmok, érzések szépséges tengere.
Vajon merre mennél?
Vajon merre visz az út?
Vajon jönne e veled,ahová csak akarod.
Követne e tűzön vízen át?
Ahol nem vár más csak az örök boldogság.
Ezernyi érzés,ezernyi
gondolat, és csak a szabadon járó,
szellő járja át, szíved, s arcodat.
Mosolyod szépségét,csak addig
láthatom, míg a nap nyugovóra tér
e szép tavon.
A nap eltűnik s már nem ragyog,mégis
ha rád nézek sötétben is látom
szerelmes mosolyod.
Olyankor az érzés örök
szeretlek nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése