Ma csak rád emlékezem,
ki bár nem vagy már velem,
mégis bennem élsz.
Minden mi jó és szép emlék,
szívem rejtekében él,
ma egy gyertya fénye viszi
hozzád
örök szeretetem végtelen
érzését.
Tudom most is vigyázod
minden léptemet
fentről nézel, s fogod két
kezem.
Minden tőled kapott
szeretetért, hálás vagyok,
mit meghálálni, én már soha
nem tudok.
Sóhajomat, virágba kötöztem,
hogy elmondhassam mennyire
hiányzol nekem.
Mégis oly kevés mi velem
maradt, csak az érzés
szorít, s nélküled minden vigasztalan..
Minden virágba szívem
darabjait tettem,
minden gyertyalángba,
melegét töltöttem.
Elhoztam ma a lelkem
fényeit, mi ma csak érted égjen,
Lábaid elé teszem, s
elsuttogom,
hiányzol
nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése