A legnagyobb kincs

Szerelem, szeretet mi két embert összeköt,

s a szerelem gyermekei,mik kincsként,

léteznek számukra e földön.

Kell e az életben nagyobb boldogság,

mint e kincs,hisz a szülők szemében,

más nincs.

Kiknél szebb, nagyobb szeretet,boldogság,

 nem létezik.

Minden rezzenésük egy-egy kacajuk,

egy pici csengő, mi csak miattunk cseng és bong.

Ha bánatos hát vigasztalod,

s neki adod minden figyelmed, s legszebb mosolyod.

Ha pedig mosolyogva rád tekint egy reggelen,

s füledbe súgja,anya, apa szeretlek titeket,

hát ez a legnagyobb boldogság,szeretet,

ami éltet minket szülőket.

Szívünkbe égeti,őt feltétel nélkül szeretheted,

ő a feltételek nélküli szeretet.

Hisz a gyermekek a leghálásabb emberek.

Zűrzavar

Vannak napok,amikor úgy érzed,

sötét e világ,s mindenben egyedül vagy.

Eljő az est,töröd a fejed,

vajon mitévő is legyek?

Mi a helyes és mi a helytelen?

Hogyan tudsz ember maradni,

s a gondjaiddal megbirkózni.

Mindig az mondják a remény,

hal meg utoljára,de mégis egy érzés,

fojtogat minden hiába.

Annyi minden elveszett,tönkrement,

jelentéktelennek érzed magad, 

s már nem fontos semmi sem.

Egy kérdés csupán mi kattog a fejedbe,

mi értelme az egész küzdelemnek?

Hol az az út amin még járni lehet?

Segítség, nincs csak a körülötted,

lévő emberek,akik jók és segítőkészek,

mégis csak azt érzed semmi értelme az egésznek.

Reménytelen az egész élet,

hol vannak a sikeres napok, fények?

Hol kell keresni az egészet?

Talán jő egyszer valaki,

aki megmutatja neked,

hol vannak a nyugodt órák, percek, és fények,

s akkor újra érzed értelme van az egésznek.

Hisz remény nélkül, hiába várod a jót és 

szépet!

Álom és valóság

Álmodni soha ne szégyellj,,

hisz minden embernek vannak álmai,

vágyai amit valóra szeretne váltani.

Persze az álmok mellett fontos az élet,

folyamata ami mindig új tettek elé állít,

és meg kell tudni oldani.

Ha erős vagy és eltökélt,

biztos eléred céljaid,

persze nem árt ha vannak,

segítő kezet nyújtó barátaid.

Minden könnyebb ha van valaki,

akivel megoszthatod gondjaid,

s elmondhatod, bánatod, örömöd,

mindent amit úgy gondolsz ő reá 

tartozik.

Az életedben, pedig maradnak a féltve,

őrzött titkaid,mit szívedbe zársz,

hogy senki ne hallja fájó hangjait.

Mert tudod a titok csak addig titok,

amíg csak te tudod.

törékeny szív

Van egy kicsi szív,

mi téged szeret,mi oly sokat hányódott,

e rögös életen.

Annyi sebet kapott, hogy többet már

nem lehet,és ily sok idő után,

találta meg azt akit igazán szeret.

s kiért minden reggel nagyot dobban,

s ragyog minden éjjelen.

Te általad él, és mosolyog,

te vagy ki e szívnek életet adott.

Újra él és szeret,s összeragasztottad,

e törékeny szívet,s megmutattad szeretni így is lehet.

Dobozba raktam,és jól becsomagoltam,

csakis neked,azért hogy óvd, vigyázd, 

szeresd egy egész életen.

Most lábaid előtt hever,

hajolj le érte,

s tedd el úgy soha senki ne kérje.

Halld meg a szív szavát,

mi téged szeret,

féltve őrizd,

 egy egész életen!

Kósza gondolatok

Tudható,hogy az élet néha 

olyan kellemetlen dolgokat produkál,

amire soha nem számítottál.

Ülsz és töröd a fejed,

na vajon most mit is mondjak,

vagy tegyek.

Zavaros egy világ,sötét és mérgezett,

olyan mint a víz ami olajjal szennyezett.

S mégis van újabb nap,

amikor felébredek,és látom a felkelő napot,

a szerelmemet,

az egész gyönyörű életem.

Hisz van társam,akit választottam,

s akinek egyszer én szerelmet vallottam.

Van aki fogja két kezem,

aki mindig segít felállni ha elesem.

S ha a világ megfordul egyszer velem,

vállalom,csak a szerelmem velem legyen.

születésünk,csodái

Az életben egyszer történik csak csoda,

amikor megszületsz,és rögzíted a 

foltoknak tűnő arcokat.

Hangokat hallasz, szépet, kedveset,

tudtodra adják téged mindenki szeret,

és azt is hogy minden jó,

szép és kerek.

De ahogy megnősz és nagyobb leszel,

magadtól rájössz, hogy esetleg csak a 

föld kerek,és elvesztek a foltoknak tűnő

általad szeretett, emberek.

 De vajon miért így lehet?

Harcolsz az életért, harcolsz a jobbért,

egy életen, majd lesz gyönyörű családod,

 és érzed újra minden szép és kerek,

s már nem te látod a foltoknak tűnő embereket.

 Ugyanazt teszed amit egykor veled,

csak kiveszed belőle a számodra fájó keserves,

emlék képeket.

Csak a jót adod, a szeretetet, 

hiszen boldognak akarod látni a,

gyermekeidet.

 Nekem is van kettő,szép,mesés,

s azt kívánom az életben csak a boldogságot,békét érezzék.

Mert ami neked fáj, azt nem tudhatja,

senki más, csak önmagad,lelked őrzi,

sok fájó titkát.

Vannak akik a boldogságra,

 van aki csak a világba születik,

de vannak akik sok-sok ember terhét cipelik.

Ha kérnek segítségül szívét adja vele,

 mert hiszi segíteni mindenkinek lehet,

de sokat nem ismerik ezt a fajta,

szeretetet!

A szív szava

Este amikor leszáll a nap,

és sugarait nyugovóra indítja a tó kék vize alatt,

gyönyörű a táj.

A csillogó tó vize melynek szépsége oly mesés,

csak bámulsz és nézel szerte szét.

Gondolatok,ezernyi fejedbe,

álmok, érzések szépséges tengere.

Vajon merre mennél?

Vajon merre visz az út?

Vajon jönne e veled,ahová csak akarod.

Követne e tűzön vízen át?

Ahol nem vár más csak az örök boldogság.

Ezernyi érzés,ezernyi

gondolat, és csak a szabadon járó,

 szellő járja át, szíved, s arcodat.

Mosolyod szépségét,csak addig

láthatom, míg a nap nyugovóra tér 

e szép tavon.

A nap eltűnik s már nem ragyog,mégis

ha  rád nézek sötétben is látom

szerelmes mosolyod.

Olyankor az érzés örök 

szeretlek nagyon!

Álomkép

SOHA NEM TUDTAM MILYEN

 HA KÉT ANYAI KAR, ÖLEL,

MILYEN HA BESZÉLNI TANULSZ,CSAK RÁD FIGYEL.

NEM TUDOM MILYEN

 HA RÁD, MOSOLYOG,S A SZEMÉBŐL ÁRADÓ

SZERETETÉT LÁTHATOD.

NINCSENEK EMLÉKEK,

 SZAVAK ÉS BOLDOG EGYÜTT TÖLTÖTT ÉVEK,

 CSUPÁN a KEZEDBE NYOMOTT RÉGI FÉNYKÉPEK.KI IS Ő?

SAJNOS NEM TUDOM,

HISZ NEKEM AZ ÉLET ILYET NEM ADOTT.

 EGY ÁLOMKÉP, MELYBEN HITTEM,

TALÁN EGYSZER NEKEM IS LESZ ÉDESANYÁM.

 NEM IS VOLT ÉS NEM IS LESZ MA MÁR,

KÉT SZÉP GYERMEKEM

KINEK ÁTADOM AZT MI NEKEM ÁLOM VOLT CSUPÁN,

 AZ ANYAI SZÍV MELEGÉT, SZERETETÉT,

MI SEGÍTŐ KEZET NYÚJT AZ ÉLET OLY RÖGÖS ÚTJÁN.

 HA NEKED VAN ILYEN,

ÓVD, VÉDD, SZERESD

MERT ÉDESANYÁTÓL NAGYOBB

 KINCS NEM, LESZ SOHASEM!

Vajon miért?

Vajon miért ember az ember?

Vajon miért érdemes küzdeni még?

Mit érnek az emberi szavak,

ha nincs bennük emberség.

Tudunk e érezni egymás iránt,

csupán jó szándékból, mert valaki arra vár?

Miért tűnnek el az érezni képes emberek?

Miért gázolunk át,a meglévő érezni képes

embereken?

Csodálkozunk hogy ilyen a világ?

Öljük meg a másikat csak én legyek,

a jó a vagány?

Ha tudod a választ írd meg nekem,

érdemes e segíteni bárkinek, bármiben_?

Hisz a szív és a lélek együtt az igazi lelkiismeret.

Ha pedig egyszer a kezed szívedre teszed,

tudni fogod melyik út számodra a helyes!

Fájó múlt

A múlt emléke ami örökké visszatér, pici pillanatok,halványan rémlő képek, arcod mosolya,és be nem váltott ígéreteid sora. Ígérted mindig velem leszel, figyelsz rám és mindig átölelsz. Ígérted lehozod a csillagokat értem,  s te voltál egy álomvilág nékem. Álmodtam sokáig, hogy te létezel s közben felnőttem és rájöttem soha nem voltam fontos neked. Ki is voltál valójában sajnos nem tudom ,  egy talány egy álom s vele élő, bennem rejlő összes gondolatom. Az idő múlása gondoltam orvosság arra elfelejtselek , s elengedjem a mélyen fájó álombeli éveket, és ne halljam az okos szókat mik hazugsággal voltak tele. Harminc év után is álmodom, foghatom még kezed,  láthatom életemben egyszer látott mosolyod. Legszörnyűbb maga a lelkiismeret, mi sokszor úgy érzem felemészt, annyira bánt engemet. Egy pici esély, annyit se kaptál,  hogy jóvátedd amit elrontottál. Sajnos késő már hisz örökre elmentél, te ki csak álmaim világában léteztél. Tükörbe nézve látom arcodat, másod még e földön maradt. Hiszem egyszer virágom sírodra teszem  és akkor megnyugszik a lelkiismeretem. Gyenge voltam,  bocsájtsd meg nekem!!!

Álmaim anyukája, miért?*novella részlet*

 

-Egy borús ködfátyolba borult hideg reggelen munkába igyekszem,s miközben a zötyögő villamoson ülök szívem fájdalom járja át, akár egy  messziről jött nyíl mely  testembe fúródva óriási fájdalmat okoz. ,Mégis küzdök  a fájdalom ellen, ,mert élni akarok. Pillantásom  egy szép hölgyre szegezem, kinek napsütötte hosszú barna haja, óceán kék szeme, kedves meleg mosolya emlékeket idéz. Egy  fotót, egy arcot valakit, ki valójában az édes anyám kit csak e helyen láttam. Miértek ezrei öntötték el szívemet és hittem ha megkeresem önmagamban a válaszokat a kérdésekre láthatom majd egyszer talán. Gondolataim játékot űztek velem.

-Miért?

-Eljátszadoztam a gondolattal, akár ő is lehet a mamám, kedves mosolya átjárt és magávalragadott teljesen, elképzeltem egy pillanatra közelebb lép, s átölelem csak annyit mondok, neki szeretlek és jó hogy vagy nekem.Ő az édes anyám kit csak fényképről ismerek.

-Miért?

-Nagyon pici kislány voltam még, amikor szüleim elváltak, és anyukám akár egy édes álom eltűnt örökre. Bár a lehetőségét megkapta, hogy új életet kezdjen velem én az övé, és ő az enyém. Ezzel elindultunk  elszakadván édes apámtól, és testvéremtől. Vissza az ő szülő falujába. Új élet kezdődött.

­-Miért?

Hosszú ideig mindenki szemében a sajnálatot láttam,s semmit nem értettem, mert még csak három éves voltam. Anya szülei biztosították számomra a házat ahol éltem, és azt a szeretetet, törődést amit anya elfelejtett megadni.

-Miért?

Hosszú időre eltűnt nem figyelt rám akár egy megunt ruhadarabot ledobott otthagyott.

Már számára én nem léteztem csak a züllött haverok, és az ital, mit oly sokszor nézetett velem végig az élet.Vigaszom ,összes szeretetem a nagyszülőké lett.

-Miért?

Ők lettek a családom, s csak azért dolgoztak küzdöttek, hogy én egész ép, egészséges életet élhessek. Hosszú négy év következett, mialatt kijártam az óvodát. Ez volt az a hely ahol igazán boldog voltam. Talán kicsit  mindenki a testvéremmé vált és az óvónő egy igazi anyaként szeretett. Hiányzott a saját családom ,és apa soha nem hagyott el. Addig küzdött amíg bizonyította anya sose nevelt, és a valódi helyem nála van.Újabb utazás vissza apához, bátyámhoz, s ettől a perctől fogva minden más eltörlődött, s senki nem beszélt a múltról. Mintha soha nem lett volna.

-Miért?

-Igazi okát sajnos nem tudom, mert ezt a témát mélységes csend övezi, titkok sötét árnyak és apa által kimondott fájdalmas mondatok. Nem kellettél neki, nem voltál fontos, soha nem voltál kincs a szívében .Felejtsd el! Ezeket a mondatokat vésték jól a fejembe, amivel megtanultam együtt élni és tisztelni azt aki felnevelt az apámat. Tiszteld segítsd apád ,és felejtsd el anyád! Ezeket sulykolták belém és senki nem vette észre, hogy e kicsi lány szíve vérzik,s hányszor szorul gombócba torka, mert elfojtja titkos érzéseit,s csak azt mondja amit mindenki hallani akar. Vakok és süketek lettek a körülöttem lévő emberek, kik homokba dugták fejüket akár a strucc.

-Miért?

-Senki nem akart segítő kezet nyújtani egy anyának aki hibát hibára halmozott, s talán mire rájött, túl mély volt a lejtő, amin már nincs megállás .Mégis éreztem szívemben meleg szeretetét ,mi körbejárt és éltette bennem az örök reményt látom még talán. Hiszen az anyai szív melegétől nagyobb kincs nincs e földön. Szíve minden dobbanása hozzám beszélt és kiáltásként hallatszott.

-Miért?

-Mert tudtam elfelejteni soha nem tudom, szeretem akkor is ha nincs nekem. Minden ünnepen egy kívánságom volt, akár egy ima elhangzott újra és újra. Nem kérek többet se mást, csak adjon a jóisten nekem is édes anyát. Apa mindent megpróbált még anyukám is lehetett volna aki szeret, de nekem csak az igazi anyukám kellett.

-Miért?

-Szeretete földi paradicsom, nincs hozzá fogható jó. Ő az akit születésünkkor először megpillantunk, akár egy óriási kedves színes foltot,mire szívesen nézünk vissza. Véd, óv szeret, akár egy bástya körbevesz ,s légy bármien jó, vagy rossz édes gyermekként küzd érted mint vicsorgó farkas a kölykeiért. Tudtam ő soha nem volt ilyen de felöltöztettem szeretetemmel, így  képzeletemben ő csak  jó lehetett.

-Miért?

Megvigasztalta lelkem ha nem bántották szavakkal, és ha mégis bebeszéltem magamnak anya igenis harcol értem valahol.

-Miért?

-Azért, hogy életünk, jobb és szebb legyen, s rájöjjünk arra amit szeretetével biztosít az melegít akár egy puha takaró .egy ily kedves takaró nekem csak elveszett remény maradt.

-Miért?

-Soha nem tudtam milyen egy igazi édes anya. Nekem ilyen  nincs és nem is lesz soha már.

-Miért?

-Sokáig dédelgettem egy álmot, egy célt gyermekként miszerint felnövök és megkeresem.

-Miért?

-Megszerettem volna tudni mi történt ,miként él, mit csinál? Mi történik akkor ha szembeállít minket az élet, és mit is mondanék neki sok- sok  év után. Látni akartam felnőtt család anyaként.

-Miért?

-Úgy gondoltam jár ennyi nekem az élettől, még akkor is ha fájni fog. Elképzeltem gondolatban egy falat ami engem eltakar és csak én láthatom öt. Dönteni arról ha látom vállalom e? és mi történik ha szörnyűséget látok. Egy csavargót, egy hajléktalant. Vállalnám e?

-Miért?

-Elakartam takarni magam, és dönteni arról futok vagy vállalom. Nem a szív döntött hanem az ész amiben a félelem uralkodott.

Miért?

-Féltem vállalni pedig az édes anyám volt. Harminc  évig harcoltam önmagammal, s megtanultam homokba dugni én is a fejem, és menekülni az érzéseim elől.

-Miért?

-Mert a könnyebb utat választani oly egyszerű, és dobni  még egy  követ arra aki hibázott, átnézni rajta .Csak a lelki ismeret ami soha nem enged el.

-Miért?

-Azért amiért szíved érte dobban, s gondolataidban örökre ott van ,azért mert szemeddel örökké őt keresed .Hát felébredt a szívem és úgy éreztem harcolok azért ami az enyém és bennem él oly rég már, Hogyan?

-Miért?

-Egy álmaimban szeretett anyáért, egy szem mosolyáért mit én kaphatok. Semmit nem tudtam csak egy nevet, azt mikor született, és hol .Papírra  vetettem mindent amit tudtam ,elindultam. Visszatértem a gyermeki kicsiny faluba ahol éltem. Esélyt kerestem hátha akad valaki a múltból aki mesélni tud majd nekem. Régi emlék foszlányok egy óvoda színe ,s egy zegzugos kis utca amin oly sokszor jártam. Ennyi mire emlékeztem. Betértem egy kicsi boltba segítséget kérni, s ahogy beléptem mély hang szólított meg. Riadtan megfordultam, de a hang kérdezett. Te vagy a Bende Mari lánya? Kétségbeestem nem tudtam mit válaszoljak elismerjem vagy tévedéssé nyilvánítsam az egészet. Félve bár de kimondtam igen. A kedves idős bácsi megjegyezte le se tudnád tagadni hisz kiköpött mása vagy. Hozzátette  anyukád a falu legszebb lánya volt. Másik pillanatban már az eladó kérdezett amivel visszatért a múlt. Ez a bolt anya testvéréjé volt aki nehezen bár de megismert és következő pillanatban már az ölelése kedvessége járta át testem. Remegtem mit mondhatok harminc év után miért jöttem. Megpróbált mindent elmesélni úgy tenni mintha semmi sem változott volna, de meséje annyira fájt. Csak keserűséget  és rossz gonosz dolgokat hallottam és a két nagyszülő, akik neveltek elmentek örökre úgy döntvén  saját kezű haláluk nincs oly fájdalmas mint az élet. Ekkor minden régi emlék felébredt bennem a seb ami a szívemet borította felszakadt, és ezer helyen újra vérzett. Emléket kerestem egy pici reményt megtalálhatom őt. Tétovázva bár, visszatértem a gyermeki házba hol olyan sok időt töltöttem. Minden pókhálóba borult, de annyi idő után is mozdulatlan volt. Lelkem átjárták az érzések, s mintha minden bútor beszélt volna hozzám. Félelem, menekülés és szorongás e három érzés kerített fogságába, fojtogatott a fájdalom és testem levegőért kiáltott. Éreztem valami e házba hozott mikor megpillantottam egy fotót. Anya első osztályos képe volt a falon, mit a por borított vastagon. Egy pillanatig boldogságot éreztem, visszatért hitem megtalálom.  Életre kelt a szívem és boldog voltam mert újra velem van.

-Miért?

-Hittem benne hogy életben találom, és nem is oly szörnyűséges az ő élete. Mindent megbeszélhetünk élhetünk úgy mint egy igazi anya és lánya. Tiszta lappal  indulunk, én pedig támasza leszek  bármiben ha kell. Hosszú homályos talányos nehéz hónapok borultak rám. Reménytelen hitvesztett kezdeményezések ,és nemek halmaza borított.

-Miért?

-Végigjártam minden várost mi kapcsolatot jelentett vele, s ezernyi levet engedtem el segítséget kérve, de mindenhol csukott ajtó talált. Senki nem tudott segíteni. Hivatalok tömkelege utasított innen oda, miközben csak a szabályokról hablatyoltak. Rájöttem egyedül vagyok e nagyvilágba bolyongva ,ahol mindnek érdektelen és senkit nem érdekel a bajom. Oldjam meg ahogy akarom. Hát örökre elveszett?

-Miért?

-Senki nem tudott segíteni nekem merre keressem. Reményt vesztve már-már kezdtem belenyugodni ,amikor előkerült neve  újabb három év után. Nevét látva lábam megremegett.

-Miért?

-Egy monitor betűi  tálalták a valóságot, mi szerint édes anyám már hét éve halott volt ,Szemem megtelt  könnyel, mert a valóság oly szíven talált . Hajótörött volt az életben és segítségért kiáltott felém de csak későn hallottam meg.

-Miért?

Rájöttem arra önző voltam, nem adtam lehetőséget arra elmondjon bármit is nekem, hisz esélyt sem kapott. Így  büntetésem még jobban fájt. Még mindig hittem a gép is tévedhet és ő mégis él .Csak  ekkor éreztem véget ért, elveszett bennem.

-Miért?

A tudata annak hogy hajléktalanként távozott és sírhelye ismeretlen a mai napig is maga a borzalom, mi sajnos valómmá, és részemmé vált. Megérdemli azt a tiszteletet, hogy korrigáljam hibáim.

-Miért?

-Lelkem csak akkor nyugszik meg ,ha sírjára virágom teszem, és akkor elmondhatom mennyire szerettem. Már tudom  mit jelentett nekem, hisz gyermekeim szemében újra élhetem.

-Miért?

-Két szép gyermekemre nézek ,és tudom a csillagokat is lehozom értük ha kell. Imádom őket és ma már én vagyok a jó öreg bástya aki óv és véd. Küzdök soha ne érezzék azt amit én egykor.

Miért?

-Hiszen az élet értéke az a szeretet amit továbbadunk. azért mert ez a szeretet öröklődik újra és újra, akár egy hosszú lánc, s a gyermekeim is tovább kell adják ,e megfoghatatlan végtelen erőt.

-Miért?

-Eljön majd az idő amikor már én sem leszek, csak mint álomkép ,s a szív hangjai közt emlékként létezek, de fontos az ami utánam marad egy egész életben erőként szolgáljon két szép gyermekemnek. Hogyan?

-Miért?

-A szeretetem biztos támasz, bármely utat is választanak, én mindig bennük élek majd, s gondolataikban hangom halván örökre tudniuk kell az egész életem csak róluk szólt. Mert az édes anya szíve mindig hangosan dobban, s minden dobbanásban, egy pici szava ott van. Az a szeretet amit én is érezni akartam. Ma már tudom anyukám bennem él.

-Miért?

-Elég csak tükörbe néznem és tudom én vagyok a mása, s bennem él minden szíve dobbanása mi örökké engem vigyáz!

-Miért?

-         Az élet megtanított arra, ha van édes anyád óvd, védd, szeresd  hisz ő a valóság tengere mi nekem álom és mese.

-         Miért?

-         Hisz ennek a történetnek, minden sora él ,és valóságtejes, s az élet mindig felül írja önmagát. Most már biztos anyukám újra velem van, újra  létezik  ezen sorok által. Minden alkalommal ha elolvasom e kis történetet szemem megtelik könnyel.

-         Miért?

-         Valamiért ennek a történetnek, tanulsága van és soha nincs vége.

-         Miért?

         -A Választ keresem de fölráz a villamos csikorgása, majd egy csilingelés mely fülembe zeng, jelzi mennem kell véget ér az álom.

Mit jelent a Dóra név

Elmesélem most neked, vajon honnan származik e szép neved.

Kinek nevét viseled, alkotta meg jellemed.

Vajon miért ily érdekes? –görögök zengték először büszkén e nevet.

Igaz Doroteoszként kezdted életed, s később latinos nőies fordítással, kaptál szép leánynevet.

Dorothea a kedves csengésű latin neved, minek, magyar önállósult változata adta,

e gyönyörű Dóra nevet, mi teljes valójában isten ajándékát jelent.

Az ókeresztény világban e nap a nőknek pihenést jelent, hisz a munka derékfájást, betegséget idézhetett.

Ugye hogy érdekes?

Természeted, csendes, és kedves, mégis bizonytalanságod az életben a saját legnagyobb félelmed. Örök biztatásra vársz, s ha nem feladod céljaid, pedig van benned erő, s elszántság csak nem használod ki.

Bezárkózol, s oly kevés ember ki megismerhet téged, pedig a szívedben rejlő szeretet, pontosság a legnagyobb erényed.

Sérülékeny vagy akár egy szárnyszegett kismadár, kire mindig figyelni kell, bármerre szálldogál.

Ki is ismerhet jobban, mint az édesanyád?

Senki e földön!

 Hisz az isten ajándéka nekem adatott, mire büszke vagyok, s dolgom e földön vigyázzam, óvjam, féltsem, szeressem, de nagyon- nagyon.

Most már tudod, honnan származik neved, hát őrizd e lapot, legyen, bárhogy is neked készíthetett.

a Henrietta név eredete

Leírom most te neked, vajon honnan is ered a szép neved.

Létezését, ámbár a francia Henrik név alkotta,

kicsinyítő képző segédletével lettél latinos továbbképzésű Henrietta.

Ha csehül ejteném, a Jindriska névvel illetném,

mi egy óind istenség neve.

Körülkerített, birtokán uralkodó a neved jelentése,

mi valószínű szerintem az istenek jelleme.

Régen soknak adták e relytéjes nevet,

mára már az első száz között nem említtetett.

Jellemed a nyitott, közlékeny, kedves személyiséged alkotja,

s ez által leszel számomra ily kedves Henrietta.

Örök tenni akarás jellemez, s mindig nyitva tartod szemed, füled.

Tűzön vízen átviszed a jó szív örök dallamát,

csak kár hogy nem mindig hallják meg jótékony szavát.

Jóságod, szereteted vezérelje örökké szívedet,

hisz csak egy ilyen jellem, képes igazán értékelni

az őszinte emberi szeretetet.

Őrizd emlékül, mi téged jellemez, és kívánom soha ne légy másmilyen!

Boldog karácsonyt

Fehér szakállú, öreg mikulás, száncsengőjén jöttünk,

zsákunkat szeretet melegével  jól megtöltöttük.

Kibontjuk most ajándékunk, szétrázzuk most te neked,

egész karácsonykor vegyen körbe szeretet

Kicsi gyermekként, boldogságot hoztam,

mit megtalálsz, minden mosolyomban.

Szememben,.pedig  a gyertya lángja égjen,

melegség éjen az emberek szívében.

A szívünkben összegyűjtött összes szeretet,

járja át e házat, és ünnepeljetek.

Díszítsünk karácsonyfát együtt veletek,

tegyünk rá, boldogságot és önzetlen szeretetet.

A karácsony szépségét, érezheted,

hiszen mosolyog szám és ragyog szemem.

 A szeretet mit ajándékba hoztam,

minden szívben egyszerre dobban.

Kicsi dobbanása, egy picike dallam,

mi azt énekli ma karácsony van.

Mit is kívánhatnék én együtt veletek,

nagyon boldog karácsonyt, és sok-sok szeretetet.

Kicsik és nagyok együtt

Láttad e már egy szép mutatós óra, mitől létezik?

Mi hajtja szívét, mitől működik?

Van két-három óriás fogaskereke,

mégis az igazi értékes munkáját,a kicsik teremtik meg.

 S vannak az igazi parányi kerekei, 

mik sosem látszanak, mégis részei.

Így alkotnak egy szép egészt.

Van, hogy a nagyobb ösztönöz, és így lesz az egész kölcsönös, 

miért hajtanak együtt.

Évről, évre együtt hajtanak, 

s a végén összecsiszolódnak.

Van, hogy valami az idő által megkopik, betegszik, 

de akkor belép egy erősebb, és belekapaszkodik.

Segít azért, mert így helyes,

 s mert, minden fogaskerék hajt egy másik értékeset.

Egy család egy egész, 

mitől az óra, mutatója vidáman zengi mindennapi életét.

Hiszem a munkában is így helyes, 
mindenki hajt, egy másik fogaskereket,
 mi által a teljes munka lesz értékesebb!!

Az igazi orvosság

Az egész életünk egy örök küzdelem, mi sodor mindennel együtt egy hosszú életen.

Életünk sorba tálalja, a szépet és jót, közben pedig folyton fájó dolgok útjára sodor.

Sorba jönnek a harcok, küzdelmek évei, és lassan rájövünk rövid az életünk ahhoz, hogy,

Küzdelem nélkül feladjunk bármit.

Lehet a betegség, valami valaki elvesztése, ezernyi baj, bármi orvosolható, ha van elég kitartásunk, és hitünk önmagunkkal szemben.

A gyógymód örökké a saját hitünk, ami a valódi orvosunk, mi gyógyítani képes bármit.

Mellé társul az a szeretet, amit adni és kapni tudunk.

 Amíg vannak gyermekek, és társak, akik kéz a kézben haladnak veled, addig gazdag vagy, mert a csoda gyógyír a kezedben van csak hasznosítanod, kell.

Hisz a szeretetük körbevesz, és erősebb leszel, mint bárki.

 Mellé társulnak a barátok, miből kevés adatik, de aki van, az aggódik érted, és örökké támogat utadon.

A sok-sok szeretet, amit neked adnak, csak össze kell szedned és saját erőd, hited lesz bármire az igazi orvosság.

Nem hiszünk benne, amíg nem tapasztaljuk önmagunk,

 A szeretetet nem csak elvenni kell, hanem megpróbálni átadni annak, akinek valóban adható, mert ez soha nem fogy el!