Mindenki élete útján megél dolgokat,
Van úgy hogy erős akár az acél,
S úgy érzi minden rendbe van.
Ám jő vele új idő,mikor csupán sodor a szél,
Akár egy elszáradt levelet felkap,
Mi ha leesik porrá zúzza,s darabokra hullik szét.
Ez maga a lét.
Van hogy csupán álmodunk,
Miben magunk vagyunk a ragyogó napok,
Ám lehetünk fecskék,kik a szárnyaikat bontják ép.
De megtehetjük,s olykor lehetünk csillagok,
Olyanok amik túlragyogják a napot.
Az élet körforgása,amit mindenki átél,
Hisz az életünk ezektől szép.
Lehetünk boldogok,vagy talán árvák,
Lehetünk szabadok,
Ám tűnő pillanatnak tűnhet sokszor a bezártság.
Annyi mindenek lehetünk,
Ha akarjuk igazán,
A gondolatokban szárnyal az igazi erőnk.
Lehetünk soványak,vagy talán csinosan teltek,
Szétpattanhat a ruci,de ez ami szemernyit sem lényeg.
A szív a lélek ami igazán fontos,
Jónak kell maradnunk,
soha nem lehetünk gazzá vált gonoszok.
Hiszem a jóság az otthonunk,
Tiszta szívvel adni és hinni benne,
Ez a feladatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése