Ne akarj pálcát törni soha mások felett,
Hisz nem tudhatod miként is élhetett.
Ne akarj ítélkezni,mert nem éltél vele,
Nem láttad vajon hányszor volt könnyes,
Mindkét szeme!
Nem érezted azt amit ő,
Hisz nem éltél vele,
Nem cipelted életének nehéz terheit,
Mert soha nem akart osztozni veled.
Soha nem tudhatod, bűnös e vagy áldozat,
Zokogó hangjai nincsenek feléd,
Mert úgysem hallanád benne a tiszta szavakat.
Aki ismeri a némaságát is meghallja,
Anélkül hogy ajka bármit is mondana.
Ne ítélj mert nem láthattad
Hányszor roskadt össze gondjai alatt,
Hányszor kezdte újra,
Félresöpörve ezernyi,
Számára megoldhatatlan gondokat.
Ne törj pálcát, messze még a holnap,
S nem tudhatod számodra vajon még mit tartogat!
Hányszor esel össze,roskadozva,letérdepelve,
gondjaid felett,
Fel tudsz e ugyanúgy állni,
Ezer terhet cipelni,ahogyan egykor ő tette,
mert az élet ilyen!
Ha rájössz felét sem bírnád,
Mit ő cipelt,
Az emberi mivoltod,is másképp értékeled.
Örülj minden percnek,
Mi számodra sokkal boldogabb,
Ne kövezz meg senkit,
Mert számára más út maradt.
Örülj annak mert boldogan élhetsz,
Soha ne keljen az ítéleteidért,
Imában bocsánatot kérned.
Csupán nézz széjjel magad körül,
Akkor megláthatod saját hibáid,
Házad körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése