Tűzzel átitatott éjjel után,
Sápadó hajnalon,
Fejemben zűrzavar,
Benne tomboló fájdalom.
Száradó torkom,
Mi a tegnap mámorát idézi,
Zakatoló fájdalom,
Érzem szédül a fejem,
De mitől fáj vajon?
Nem akarom látni,
A földön hempegő,
poharak,üvegek hadát,
Nem akarom érezni,
a napfény illatát.
Érzi a testem,
semmi nem jó,
csak a szürke félhomály.
A tegnapi mámoros cigi füstje kavarog,
Még jobban elönt az érzés,
rosszul vagyok.
Belső káosz,
Fejemben szörnyű fájdalom,
Nem akarok semmit,
Csak aludni,de nagyon.
Valóság,képzelet,
Egyszerre játszik,
Agyamban,
valósággal zongorázik.
Homályban fürdik a tegnapi filmszalag,
Lelassult a beszéd,
S vele minden mozdulat.
Másnaposan látom az egész világot,
Holnapig alszok,
Ezt már előre látom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése