Drága szüleim ti oly gyönyörűek vagytok,
s csak köszönhetem hogy eme életnek ma részese vagyok,
hisz általatok születhettem meg egy szép napon.
Köszönöm hogy mindig ott voltatok,
ahol a világ zsugorodott,majd újra szélesre tárult,
ott voltatok örökké ahol kellett.
Nektek köszönhetem hisz adósságom nincs,
életemben csak is felétek,
ami örök néktek.
Köszönöm nektek,
hogy tiszta szemmel, büszkén nézhetek a holnapba,
s nem követeltetek ezért kamatot és sokat.
Köszönöm hogy tisztán tanítottatok szeretni,
s megtanulhattam,
minél többet adok át másnak,
nekem annál több marad.
Köszönet,amiért nem kesztyűvel nyúltatok felém,
megtanítottátok,
ha az élet üt hogyan tartsam oda az arcom másik felét.
Elém nem utat raktatok,
hanem csakis a célt.
Minden mondatotok tanításként éltem,
azt mondtátok ha választanom kell,magam döntsek,
de ne másokért csakis önmagamért!
Köszönöm hogy dühöm kovácsolt láncait puhává tettétek,
dacos,akaratos,törhetetlen énem,
ostor helyett,csókokkal megszelídítettétek.
Soha nem akartátok ellenzővel takarni két szemem,
mert tudtátok erővel láttatni az életet nem lehet.
Hisz elmondtátok aki így tesz az vak marad,
s szivárványos boldogságot soha nem találhat.
Velem vagytok mindig amikor egy világ dől össze,
vagy újjászületik bennem,
azt hogy jó emberré váltam,csak nektek köszönhetem.
Köszönöm hogy vagytok nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése