Nem tudom milyen örökké szeretni,
vajon milyen ha lehozzák érted a csillagokat,
milyen kéz a kézben megöregedni,
örök hűséget ígérni,
szép szavakkal esküdni a valójában bebizonyíthatatlant.
De azt tudom milyen ha reggel ébredek,
s rám mosolyog két szemed.
Milyen ha kedvedért kávét főzök minden reggelen,
milyen amikor egy pohárból isszuk együtt jóízűen.
Tudom milyen mikor előbb takarlak be, mint magam,
s minden éjjel halhatom a nyugodt szusszanásaidat.
Jó érzéssel tölt el ha két karod átölel,
s ha kétség gyötör elsőként hívlak fel.
Látom reggelente ébredésedet,
észlelem hajnali kósza össze-vissza lépteidet.
Egyre jobban imádom reggeli kócos hajad,
szemed tekintetében látható kedves mosolyodat.
Tudom hajnalokon nyűglődve készülsz,
soha nem tudod milyen rendezvényen vagy,
ám a biztonságot úgy hívod két karom,
úgy szeretlek ahogyan vagy.
Nem tudom milyen örökké szeretni,
vajon milyen ha lehozzák érted a csillagokat,
azt azonban tudom hogy akarom,
te vagy kiért minden mai napot,
kövesse a holnapom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése