Álomkeringő

Becsukom szemem s némán álmodom,

örök keringőt járok,

ám csak a hold fénye mi ruhámon ragyog.

Nincs párom, csak a sötét,kopár levelét hullatott fák,

mégis egy gyönyörű kert közepén állva szemlélem,

 a felém tündöklő homályt.

Lágy dallam mit felém hoz a szél,

s ekkor lábam érzem örökké útra kél.

Egyedül járom a keringőt szépen kecsesen,

de ekkor valaki zord külsővel,hirtelen megjelent.

Zavarom óriás,hisz riasztó a  külseje,

de talán szíve ami óriás,

és ez tetszik nekem,

táncolni pedig egyedül nem jó sohasem.

Sötétkék ruhám mi a hold fényében pompázik,

szívem zakatolása,mi a ruhámon átlátszik.

Felém nyújtotta gyengéden kezét,

mély meghajlással üdvözöltük egymást,

s lábunk táncra kélt.

Először csak állt és engem csodált,

majd kezem szívére tettem,

s éreztem dallamában ezer csodát.

Tudtam lehet bár akármilyen érdekesen rideg a külseje,

szíve szeretettel,jósággal van telve.

Két szempár mi csak egymást fürkészte

olvastunk egymás gondolataiban,

a táncra figyelve,

s a néma kérdéseket néma válasz kísérte.

Észre sem vettük,

 eltűnt a köztünk húzódó távolság,

szép lassan átölelt,

és tudtam ez maga a mennyország.

Fejem mellére helyeztem,

rájöttem a keringő szép dallamát a szíve játssza el nekem.

Semmit nem tettünk,

 csak eme szép érzésbe elvesztünk.

Éreztem a testünk ringatózva szerelemre kél.

Nekünk tapsol ezernyi ember,

hol éreztük mindketten,

 ez a tánc egyszer véget ér.

De ahhoz hogy minden szép és jó legyen,

túl kell látni a külsőségeken,

érezni kell mi rejlik legbelül,

hisz a szív szépsége lakozik ott egyedül.

Ha pedig csukott szemmel eme keringőt,

el tudod járni,

azt jelenti hallod az örök dallamot,

mi él a másik szívében,

 ha akarod egy örök valóságig.

.