Drága gyermekeim

Ti azért születtetek hogy szeressenek,

én pedig azért születtem,hogy szeresselek titeket,

hisz csak annyit ér az életem,

amennyi boldogságot ti adtok nekem.

Erőmet örökké bennetek lelem,

nélkületek semmit nem érne földi életem.

Örök szeretetetek mire vágyom,

senki sincs tőletek nagyobb kincs ezen a világon!

Annak a két csillagnak írom ma versemet,

ki örökké nékem ragyog,s tudom nagyon szeret,

s ennél nagyobb jó, semmi nem lehet,

ahogy az élet három szívet,

a szeretet láncával összefűzhet.

Szükségem van fogjátok két kezem,

ne engedjétek el soha,

hisz ti ketten vagytok életemben a legnagyobb csoda!

Ha a tiszta szó kevés lenne,

és én valóba élek,

akkor elmondhatom néktek,

 ti magatok vagytok számomra az élet.

Kicsiny dobbanás a szívem rejtekébe,

örökké kiabálja,

csak értetek élek,s amíg létezem,

az életet jelentitek nekem.

Büszke anyaként élhetek,

imádlak titeket, 

DRÁGA GYERMEKEK.

Veletek együtt van értelme a szónak,

veletek lehet csak új és szép a holnap.

Általatok születhetnek ragyogó szép álmok,

általatok örökké magamra találok.

Ha látjátok szemem ragyogását,

halljátok szívem dobbanását,

tudnotok kell,

 az anyai szívtől jobban senki nem szerethet.

Szeretlek titeket.

Legnagyobb kincsem nektek adom,

szívemet,mi örökké értetek dobog,

útra kél s felkutatja azt a két szívet,

kikért bármikor lehozza a csillagokat,a földre az eget.

Szeretlek titeket!

Álomkeringő

Becsukom szemem s némán álmodom,

örök keringőt járok,

ám csak a hold fénye mi ruhámon ragyog.

Nincs párom, csak a sötét,kopár levelét hullatott fák,

mégis egy gyönyörű kert közepén állva szemlélem,

 a felém tündöklő homályt.

Lágy dallam mit felém hoz a szél,

s ekkor lábam érzem örökké útra kél.

Egyedül járom a keringőt szépen kecsesen,

de ekkor valaki zord külsővel,hirtelen megjelent.

Zavarom óriás,hisz riasztó a  külseje,

de talán szíve ami óriás,

és ez tetszik nekem,

táncolni pedig egyedül nem jó sohasem.

Sötétkék ruhám mi a hold fényében pompázik,

szívem zakatolása,mi a ruhámon átlátszik.

Felém nyújtotta gyengéden kezét,

mély meghajlással üdvözöltük egymást,

s lábunk táncra kélt.

Először csak állt és engem csodált,

majd kezem szívére tettem,

s éreztem dallamában ezer csodát.

Tudtam lehet bár akármilyen érdekesen rideg a külseje,

szíve szeretettel,jósággal van telve.

Két szempár mi csak egymást fürkészte

olvastunk egymás gondolataiban,

a táncra figyelve,

s a néma kérdéseket néma válasz kísérte.

Észre sem vettük,

 eltűnt a köztünk húzódó távolság,

szép lassan átölelt,

és tudtam ez maga a mennyország.

Fejem mellére helyeztem,

rájöttem a keringő szép dallamát a szíve játssza el nekem.

Semmit nem tettünk,

 csak eme szép érzésbe elvesztünk.

Éreztem a testünk ringatózva szerelemre kél.

Nekünk tapsol ezernyi ember,

hol éreztük mindketten,

 ez a tánc egyszer véget ér.

De ahhoz hogy minden szép és jó legyen,

túl kell látni a külsőségeken,

érezni kell mi rejlik legbelül,

hisz a szív szépsége lakozik ott egyedül.

Ha pedig csukott szemmel eme keringőt,

el tudod járni,

azt jelenti hallod az örök dallamot,

mi él a másik szívében,

 ha akarod egy örök valóságig.

.

Fájó érzések

Szememben könny tüze ég,

szívemben fájdalom sajog,

némaság gyötri minden részét,

s így nem látható mi fáj nagyon.

Ezerszer törve már,mégis újra ébred,

eltakarja érzéseim a mosolygó természet,

soha ne tudják az emberek,

mi az mit valójában érzek.

   

Imára kulcsolom kezem,

s csendesen kérdem,

drága jó istenem,

e sok rosszat,miért mérted nekem?

hiába kérdezem nem jő felelet,

ekkor érzem a könnyeim kínoznak engem.

Egykor egy utca kövét koptattam,

hol emberek jöttek mentek,

mindenki ismert,s mára fejet elfordítva,

még köszönni is elfelejtettek.

Bolyongó szívemben szálló gondolat,

van e még fényes,s számomra járatlan út,

mi nékem még maradt?

Talán fel kéne állnom,

s megkeresni e távoli,odaát lévő poros zegzugot,

hátha megtalálom,
 a régi barátaimat,

s vele együtt a rokonokat.

De még léteznek jó emberek,

kik örökké fogták két kezem,

s biztatni tudtak,hogy ne törjek meg,

s fogadjam el árulók az emberek,

persze ez alól vannak kivételek,

kiket valósággal tisztelek.

Addig míg mellettem állnak,

bár nincsenek sokan,

hisz egy kezem elég hogy megszámláljam,

mégis köszönöm,

ezek a legjobb emberek - jóbarátok,
 ezen a képmutató földön!

A csend kérdései.

Hogyan lehet,

ha szavaiddal képes vagy átformálni egy egész nemzetet,

mégis csönd kíséri minden szavad?

Örökösen visszahúzódsz,

csak hogy nyelved elharapd?

Miért töltötted a csendet élettel tele?

Talán mert nem akarsz rosszat szólni,

senkinek, sohase?

Ha nem beszélsz,nem tanul tőled senki sem,

hogyan tanulhatnák meg szíved dalát az emberek?

Kiabálj ha kell,hallasd hangodat,

hagy hallják meg minden tanító szavad.

Szíved mint az oroszláné,

küzdeni képes,

akkor miért is nem  élhetsz?

Rejtett hangjaid hallani akarom,

tanítsd amihez értesz,

hisz ezt akarod,jól tudom.

Mindannyian mások vagyunk,

ezért ne szégyelld magad,

megvan a ragyogó fényed,

akkor miért a sötétbe vagy?

Harcolj az árnyakkal,

ne add meg magad,

hallani akarom hangod,

akár ordíts kiabálj, hisz az is te vagy!

Amíg torkod bírja eresz ki hangodat,

vess papírra mindent,

mert ezekben mind te vagy.

Kiabálj ha kell,hallasd hangodat,

hagy hallják meg minden tanító szavad.

Boldog 70-80-90 es gyermekévek

Régi mégis oly gyönyörű gyermeki évek,

mik ma már csak régen megtörtént eseményként élnek,

mégis örök boldog éveket idéznek,

s bárcsak újra léteznének

azért hogy a mai gyermekek is,átélhetnék ezen életeseményeket,

hisz mi még igazi gyermekként éltünk!

Gyalog jártuk az utcák sorát,s ismertük minden kis zugát,

ismerték még a tizedik utcában is szüleink,

s tudták,melyik gyermek,melyik családhoz tartozik.

Folyton kin lógtunk a szabadban,

gesztenyét vagy makkot gyűjtöttünk egy kicsi szatyorba.

Fiúk-lányok bandákba verődve,újságot gyűjtöttünk,

majd vittük a méhbe.

Csupán egy cél vezérelt minket,összedobtuk a pénzt és boldogan elfagyiztuk éppen,

vagy csupán limó port  vettünk,mi egy kis műanyag üveget képviselt,

s ragacsos cukor porral volt tele,

mégis boldogan ettük, majd mikor mindenkit összemajszolt tele szájjal nevettünk.

Bokrok,mik bunkerek voltak,s mikor homokból együtt építettünk várakat,

tollaslabdák repkedtek a levegőbe,s ping- pong labdák kopogtak ezreivel,a játszótéren.

Nem volt ellenség senki sem,mindenkit befogadtunk szívesen.

Ha eljött az idő haza kellett menni,

nem volt karóránk,sem mobilunk mégis tudtuk mikor sötétedik,ha pedig mégsem,

szüleink a ház ablakából kiabáltak,-gyertek 10 perc múlva gyertek fel.

Örökké dohogva mentünk,s sokszor még 10 percért könyörögtünk,

de boldogan,igazi gyermekként élhettünk.

Elsőbe egyszer kísértek csak el szüleink iskolába,

s másnap már egyedül kellett megtalálnunk,s azt mondták,

 ha nem érsz oda időben nem a szüleid hibája.

Fontos őrsi órák, kisdobos,és úttörő évek,

zengő dalok mit boldogan együtt énekelve,szeltük át hegyeket völgyeket,

hát igazi emlékképek!

Amikor egyféle kenyér ,tej létezett,s a bevásárlást ránk bízták,kicsi cetlivel.

Mégis boldogan szaladtunk vásárolni el,hisz kenyeret egybe vettük,

s mire hazaértünk a dumóját mind kicsipegettük,de a szülők csak mosolyogtak,

de bármit ránk bízhattak.  Vehettünk nekik akár alkoholt,vagy cigarettát,

hisz a boltokban nekünk is kiadták,mégsem kellett félniük hogy bármelyikre rákapnánk.

Otthon kétféle gyógyszer létezett a kalmopyrin,s a fehér rázókeverék,ezekkel gyógyítottak minket.

Jók voltak minden nyavalyára,csípésekre,himlőre,vagy éppen lázra.

Elfogadtuk hétfőn nincs adás a tévében,kedden sorozat,szerdán Panoráma,

csütörökön Szomszédok,pénteken pedig a Delta  és az Ablak.

Esti mese mi 5 perc volt csupán, előtte torna minek címe(egy kis torna senkinek sem árt)

és ezután jöhetett az alvás.

Bűntényeket csak az esti Kék-Fényekben közöltek,azért hogy ne lássák a gyermekek.

Hol vannak már ezen évek?-ma már csak szép boldog évek.

Létezett egy kis könyv minek neve:-Hahota,vagy napilapok sora,mibe beledugtuk fejünk s olvastuk sorra.Lányoknak csíkos-pöttyös könyvek,fiúknak színes,érdekes regények,

hát mi ezekkel múlattuk időnket.

Ruhát vásároltunk szüleinkkel,pl:a Centrumba fél óra alatt,s rengeteg gyereken láthattad ugyanazokat a ruhadarabokat.

El sem tudtuk képzelni,lesz egy olyan fogalom,hogy (plázázni),ami annyit tesz céltalanul bolyongni egy üzletben nyolc órán keresztül.
Ha a buszvezető megdorgált,csendbe maradtunk,az öregeknek helyünket szépen átadtuk.
Iskolába a körmös nem számított bántalmazásnak,de megtanultuk fájdalmas hát többet nem csinálunk rosszat.
És ha nem ismered ezeket,nem is élhetted át ezen éveket.
Pedig gyönyörű igazi kor volt elhiheted.

Tudom valahol hallasz engem

Oly sok éjjelen felnézek az égre,

ezernyi ékkőként ragyogó, csillag tündöklését nézve,

ám folyton  keresem azt az egy csillagot,

mi egykor csak nekem ragyogott.

Ám örökre eltüntette a zord vihar szele,

így már csak a szívembe élő emlék mit őrizhetek.

Mégis ha felnézek az égre,

s szemem lát egy pici fényt,őrá gondolok,

kit a szívemben örökké hordozok.

Mégsem hullajtok érted könnyeket,édesanyám,

hisz szívemben élni fogsz egy életen át.

Ha nem lehetsz velem,

akkor is fogod gyenge kis kezem.

Távolból gondolsz reám,

mert nem vagy már velem édesanyám.

Bárcsak még egyszer átölelhetnélek,

két szerető karod nyújthatna védelmet nékem,

Bárcsak még hallanám szíved kicsi dobbanásait,

de elmentél messze-távol s nem vagy itt.

Ha kérdezik merre jársz,

csak annyit felelek én rám vársz.

Itt hagytad  e várost ahol születtél,

itt hagytál egy gyermeket,

akit mindig szerettél.

Elmentél messzi földre innen,

hogy ne keljen az emlékeket magaddal cipelned.

Meghagytad az egészet nekem,

s csak annyi üzenetet küldtél,

remélem ti örökké boldogok lesztek.

Ha már így hozta a sors hogy menned kellett,

hagyatékként meghagytál egy igaz jelet.

Nem más ez mint a szeretet és boldogság jele,

hisz te üzented soha nem lehetsz már boldog vele.

Talán egyszer visszanézel az örök távolból,

s erőt tudsz meríteni a múltadból,

Talán egyszer hallok még rólad,

s azt mondod,

volt egy gyermekem,s volt egy álma,

ki szeretni akart,hisz ez volt minden vágya.

Anyám most búcsúzni jöttem,

esküszöm én mindent megpróbáltam,elkövettem.

csalódtam sokat,de talán így kellett lenni,

azért hogy tudjam új világom felépíteni.

Remélem eme verset hallani fogod,

mert minden sora eme versnek hozzád íródott.

Leírtam életem,kiöntöttem szívemet,

s most ezernyi csókot küldök neked,

hisz te leheltél belém életet.

Mégis tudni kell senkit nem lehet megvigasztalni,

ha elveszíti azt akit szeret.

Minden vigasz erőtlen és hamis.

Főképp az a mondat,az idő begyógyítja a sebeket.

Nem igaz!-csupán ha örökre elfeleded.

De akit igazán szeret az ember,

azt feledni sosem lehet!

Köszönet a szülőknek

Drága szüleim ti oly gyönyörűek vagytok,

s csak köszönhetem hogy eme életnek ma részese vagyok,

hisz általatok születhettem meg egy szép napon.

Köszönöm hogy mindig ott voltatok,

 ahol a világ zsugorodott,majd újra szélesre tárult,

ott voltatok örökké ahol kellett.

Nektek köszönhetem hisz adósságom nincs,

 életemben csak is felétek,

ami örök néktek.

Köszönöm nektek,

 hogy tiszta szemmel, büszkén nézhetek a holnapba,

s nem követeltetek ezért kamatot és sokat.

Köszönöm hogy tisztán tanítottatok szeretni,

s megtanulhattam,

 minél többet adok át másnak,

nekem annál több marad.

Köszönet,amiért nem kesztyűvel nyúltatok felém,

megtanítottátok,

ha az élet üt hogyan tartsam oda az arcom másik felét.

Elém nem utat raktatok,

hanem csakis a célt.

Minden mondatotok tanításként éltem,

azt mondtátok ha választanom kell,magam döntsek,

de ne másokért csakis önmagamért!

Köszönöm hogy dühöm kovácsolt láncait puhává tettétek,

dacos,akaratos,törhetetlen énem,

ostor helyett,csókokkal megszelídítettétek.

Soha nem akartátok ellenzővel takarni két szemem,

mert tudtátok erővel láttatni az életet nem lehet.

Hisz elmondtátok aki így tesz az vak marad,

s szivárványos boldogságot soha nem találhat.

Velem vagytok mindig amikor egy világ dől össze,

vagy újjászületik bennem,

azt hogy jó emberré váltam,csak nektek köszönhetem.

Köszönöm hogy vagytok nekem!

Élni és szeretni

 Nem tudom milyen örökké szeretni,

vajon milyen ha lehozzák érted a csillagokat,

milyen kéz a kézben megöregedni,

örök hűséget ígérni,

szép szavakkal esküdni a valójában bebizonyíthatatlant.

De azt tudom milyen ha reggel ébredek,

s rám mosolyog két szemed.

Milyen ha kedvedért kávét főzök minden reggelen,

milyen amikor egy pohárból isszuk együtt jóízűen.

   

Tudom milyen mikor előbb takarlak be, mint magam,

s minden éjjel halhatom a nyugodt szusszanásaidat.

Jó érzéssel tölt el ha két karod átölel,

s ha kétség gyötör elsőként hívlak fel.

Látom reggelente ébredésedet,

észlelem hajnali kósza össze-vissza lépteidet.

Egyre jobban imádom reggeli kócos hajad,

szemed tekintetében látható kedves mosolyodat.

Tudom hajnalokon nyűglődve készülsz,

soha nem tudod milyen rendezvényen vagy,

ám a biztonságot úgy hívod két karom,

úgy szeretlek ahogyan vagy.

 Nem tudom milyen örökké szeretni,

vajon milyen ha lehozzák érted a csillagokat,

azt azonban tudom hogy akarom,

te vagy kiért minden mai napot,

kövesse a holnapom!

Szeretettel nyugdíjas éveidre

Oly sok éve már hogy köztünk éltél,

megszokott világunk részévé lettél.

Mégis most bezárul eme könyv,

véget ér a fejezet,

s most már egy emberöltő rejtőzik eme sorok felett.

Sok-sok éven át,együtt küzdöttünk,

ha kellett sírtunk,

bár nevetni jobban szerettünk.

Vigaszai,támaszai voltunk egymásnak,

összekovácsolódtunk eme idő alatt,

a tengernyi munkában.

Fiatalság,boldog évek,

emlékek ezrei szépek,s kevésbé szépek.

Többféle műszak,hétvégézések,

túlórák sokasága,hát ez az ami számodra most vége.

Az évek teltek,lassan elkoptak a társak,

mégis utolsó mohikánként védted eme várat.

Egy kedves generáció távozik most veled,

jönnek a fiatalok s átadod a helyed.

Minden történet véget ér valahol,

mégis egyet lezársz,

s kezdődik valami teljesen új.

Mi elengedünk s szívünkben nincs harag,

csupán ezernyi szép emlék mi örökre megmarad.

Hálásak vagyunk minden egyes percért,

amit veled töltöttünk csodálatos emlék.

Búcsúzunk hát tőled drága jó barátunk,

egyet ne felejts el soha,

mindig visszavárunk.

Nyugdíjba vonulásod alkalmából kívánom neked,

legyenek nyugdíjas éveid,boldogok,

és jó egészségben töltöttek!

Üdvözlet

Most egy kicsit elköszönök,

hiszen én ma kórházba készülök.

Szédületes hely,kényelmes ágy,

ez az ami vár rám.

Kicsit szétestek testemnek porcai,

de ne aggódjatok,

még akár egy legó halmaz úgy működik.

Van egy kedves doki aki holnap majd órákig játszik vele,

s csak a végeredmény fontos,

sikeresen rakja e össze!

Összepakol és minden megy tovább,

újra élnek majd lábaim,és szaladhatok tovább.

Ha pedig azt kérdezitek félek e?

hát bevallhatom a valódi válaszom IGEN.

Mégis igazi erőm a saját hitem,

a párom,a gyermekeim,kik valóban szorítanak értem.

Ha pedig holnap eljön a műtét ideje,

nyugodt szívvel hunyom le szemem,

mert három arc mosolyát magammal viszem,

ez az erő ami segít nekem!

Tudom ébredéskor minden szép lesz,

ne féljetek a BOSZY-ban van még elég erő és élet!

Ne sajnáljatok,abból nem kérek!

Láttok még  METRÓ áruház hús osztályán ezt megígérem!