Elcsitult a szíved,mely értünk dobogott,
megpihen a két kezed mi oly sokat dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
örökké élni fogsz akár a csillagok.
Ahová te mentél,oda nem kísérhettelek el,
de lelkemben örökké van számodra hely,
köszönök mindent neked,
szívem virágát már csak sírodra tehetem.
Életed maga volt a szépség,
akár az égen lévő kékség.
Halálod akár a fekete fájdalom,
már csak a szürke földnek sírhatom el bánatom.
Törékeny kis angyal vagy,barátságos lélek,
ameddig én élek nem felejtlek téged.
Megtörten ücsörgök, s nem értem az egészet,
miért vitt el mindent a keserű enyészet.
Tegnap még vidámság,zengte be a házat,
ma már nem maradt,csak a könny s a mérhetetlen bánat.
Emléked él és élni fog, amíg én élek, és szívem dobog.
Őrzöm a képed,s minden mosolyod,
az összes gesztusod,elsuttogott mondatod.
Mert nem halt meg ő, csak messze távozott,
Örökké él nekem igaz már nem érinthetem.
Szívemben örökké megmaradsz nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése