Köszönet mindenért,édesapám.

Anyám helyett,anyám voltál,

csak  jóra, szépre tanítottál.

Úgy szerettél   mint senki más,

két ember szeretetét,
egy egész életen,

biztosítottad  nekem.

Most mégis eljött a nap, 
hol az anyáknak mondanak köszönetet,

én mégis neked írom e kedves levelet.

Nincs szó mi kimondhatná, mennyit jelentesz nekem,

mi leírhatná mennyire szeretlek.

Minden küzdelmed köszönöm,

s azt hogy felneveltél,
óvtál, védtél,rögös utamon.

Az idő új lapot nyitott,

s az élet mi szavakat számba adott,

most papírra vetem,s megköszönöm neked kicsiny kis életem.

Karó voltál,az orkános szélben,

s segítettél, hogy életem éljem.

Az életem hajóján,te egy vitorla vagy,

s ha viharba kerül, te segíted,

ettől újra nyugodt part mellett halad.

Hozzád mindig visszaszáll a lelkem,

akár egy vándor madár,

te pedig röptetni készülsz,

hisz várja a látóhatár.

Nem biztos hogy beváltottam sorba a reményeidet,

mégis mindig az arcomra csókoltál,

s kaptam útlevelet tőled,

Álmaimat tőled kaptam,

mégsem mondtam el soha,

te pedig úgy tettél, mintha általad váltak volna valóra.

A szülő soha nem eredet,

hanem egy példa arra milyenné szeretnénk válni.

Imádlak szeretlek,

s kívánom egy egész élten át vegyen körbe szeretetem.

Ahhoz pedig kevés egy élet,

hogy én megháláljak bármit is neked.

Így hát csak köszönni tudom egész életem.