Anyám helyett anyám voltál,
jóra szépre tanítottál.
Megtanultam szépen írni,olvasni és énekelni.
Örökké óvtál, védtél,s okos gyermekké neveltél.
Most köszönöm szépen neked,
hogy a tudás fáját nevelgetted bennem.
Tanultam ezernyi szépet,
ezt te mutattad meg nékem.
Írtam össze-vissza ákombákomokat,
mégis szívvel, óriási türelemmel formáltad át azokat.
Akadozva olvasgattam,
te pedig megértő mosolyoddal,
biztatva engem hallgattad azokat.
Formáltál egy gyermeket,
ki oly sok mindent köszönhet neked.
Ha féltem és bánatos lettem,
te fejemet simogattad,
s megnyugtattál engem.
Megmutattad nekem,legyek bármilyen,
értékes emberke vagyok a szemedben.
A te szereteted egy olyan kincs,
mi senki másnak nincs.
Te nekem adtad összes tudásod,
meleg szereteted,
mosolyogni tanítottál,örökké fogtad két kezem.
Együtt lépkedtünk az élet mindennapjain,
mit kedvességeddel,szereteteddel,
örökös türelmeddel borítottál el.
Most mégis boldog vagyok,
hisz e sorok által örökké szívedbe maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése