Napsütésre ébredek,szemem mégsem nyílik,
Hol is vagyok?
Mi történik velem?
Ezernyi kérdés zúdul a fejembe,
talán elaludtam?
Dolgozni kellett volna mennem,
csak nem akartam,mert hanyag voltam?
Felülök az ágyamon,s a környezetem kémlelem,
összeszedem magam,de a testem játszik velem.
Érzem összezuhogásig fáradt vagyok,
s azt se tudom milyen napot írunk.
Szemem alig engedelmeskedik,
nem akar kinyílni,csak a homályt kedveli..
Elszánom magam,s kitámolygok a konyháig,
de csak a kávés csészém bámul rám üresen sokáig.
Valami történik velem,tudom hogy kell egy kávé,
de lefőzzem vagy sem?
Szétnézek és rájövök minden szerte szét,
s a mosogatóba két három mosatlan tányér.
Hát erőt veszek magamon,
s már tudom ha a kávém megiszom,
újra én leszek.
Tudom fel kell ébrednem mást nem tehetek.
De a fáradság uralkodik rajtam,saját akarattal bír,
s akár egy úr parancsoltat.
Tudod ismét este következik ,
és megint elindulnak lábaid.
Munkádat precízen elvégzed,
s rájössz egész héten ugyanúgy ébredsz.
Csak az arcod változik,
hisz egy hét után már a tükörbe is megmutatkozik.
Törött arcom,s karikás szemem,
akár egy száz éves banya,
kire én a tükörbe tekintek.
Jaj istenem hát mi is a bajom,
ránézek az órámra és döbbenet ül arcomra,
Én még most feküdtem le,
s nem aludtam csak három órát,
a fenébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése