Ősi magyar vàr falàn,
Nap ègette,kopott zàszlò lengedez,
Nem szàmît ha szèl tèpi,
Akàr esőtől azik,helyèt őrizvèn,
Örökkè,mintha a szèl hangjàval üzennè,
Hozzàtok fordulva,nektek integetek.
Piros,fehèr zöld szînei,
A nemzet lobogàsàt jelzi,
Erdőkkel összefonòdva,
Az összetartozàst hirdetvèn,
S a hazaszeretetet,jelkèpezi.
Dalolò pacsirtàkkal ènekelteti,
Eme gyönyörű magyar szîneket,
Büszkèn lobogva viseli,èlteti.
Eltünödvèn nèzek szerte,szèt,
Megpillanva ezen szèp erdőben,
A csipkebogyòk,erdei szamócàk,
Tündöklö vèrpiros szînèt,
Akàr a zàszlò pirosa,
Minden csipkebogyò,szamòca,
Ràm mosolyogva,az èrzelem tüzèt gyùjtja.
A kőrisfa levelei szerelem làngjàval izzanak,
Közben a mellette àllò fehèr vadon nőtt orgona,
Mi a tisztasàg,àrtatlansàg szimbòluma.
Az akàc viràga mi fehèr pompàba öltözik,
Akàr egy hòfehèr pàrnaszőnyeg integet.
Soha nem rejtőzkődik.
Fenyők,zöldje olyan,akàr,
A remèny hűsîtő fuvallata.
Bükkfàk ezrei,miknek levelei lobognak,
Az maga az èlet zöldje,
Tögyeink zöldje,pedig maga az erő,
Bölcsessèg îgèrete.
Bîrjàk a vihart,zord időjàràs hadàt,
Mègis megmaradnak,szèpen,
Csendesen bèkèsen ölelik àt egymàst.
Akàr a zàszlò,ès a vàrfal
Melyek kiàllnak az idő pròbàja ellen,
Emlèkeztetnek,mindent kibîrunk,
Csupàn tisztelettel kell,öleljük a termèszetet.
Hisz a piros,fehèr,zöld,együtt vannak,
Erdeinkben szèpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése