Minden nap a csodát várni nem nagy dolog,
s ha nem tesztek semmit a változásért,
csak jelentéktelen sárba tiport lehet csapatotok.
Hosszú időkön át, védtétek a büszkén zengett ősi nevet,
s a saját igaz csatákkal megvívott, címeretek!
"AKI VALAHA FELÖLTI A DVTK CÍMERES MEZÉT,
ANNAK LÁTNI AKAROM A TEKINTETÉBEN A FANATIZMUST,
AZ ERŐT, A HARCI SZELLEMET!
"HISZEM HOGY GYŐZNI FOGUNK,
ÉS EGYSZER MI LESZÜNK A LEGJOBBAK 1910"
Hová lettetek?
Felöltitek a piros színű mezetek,
mi a vér színe a szív szava kell legyen,
hát halljátok meg harci hangját, küzdjetek meg érte.
Létezik egy város, mi a szurkolók otthona,
ők akik szívükben nem adtak helyet másoknak soha.
Értetek halnak,értetek élnek, végsőkig küzdenek,
biztatnak titeket.
Jöhetnek milliárdosok,jött-ment játékosok halmaza,
vagy ép kirakat edzők sora,de a valódi DVTK a szurkolók csapata.
Mégis a ti igazi erőtök, örökké meríthető kútja!
Tudnak szurkolni értetek,újra esély adni nektek,
hisz ezt kéritek.
Vajon megérdemlitek?
Csatát veszteni soha nem volt szégyen,
ám harc nélkül feladni, s nem kard által csatamezőn halni,
ez már szégyen bélyeg!
Hosszasan tűnődve,mindent összeszedve,
talán két-három ember ki e ragyogó címert mellére megérdemelte.
Fogjatok össze, küzdjetek, haljatok ezerszer a pályán,
de szívvel, igaz akarattal, az ULTRÁK erejét magatokba szívva,
győzedelmeskedjetek!
Legyetek végre a szurkolókkal együtt, egy csapat,
büszkeséggel énekelhessétek végre az indulótokat.
Mert nem számít semmi csak az igazi akarat!
Ez a siker igazi útja,hát induljatok el rajta,küzdelemmel újra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése