Fájó szívemben ezernyi gondolat,
ma mégis könny áztatja el,
minden számotokra leírott soraimat.
Bárcsak még szólhatnátok hozzám,
s nem szakadna meg szívem,
azért mert magamra hagytatok mindnyájan már.
Édesanyám először hozzád szól szavam,
te ki nélkülem választottál más utat,
kívánom hogy sólyom szárnyon szálljon sóhajom,
s örökké gyertyaként ragyogjon minden csillagom,
hisz nem tehetek róla, sírhelyed ismeretlen,
ezért gyertyát emlékedként itthon gyújtok érted!
Drága kereszt szüleim kik szintén mentetek,
szeretetem vérző szívem kísért végig titeket.
Miért kell hogy így legyen?
aki elmegy miért nem jöhet vissza sohasem?
Igaz emlék marad csupán,
de eme emlék örök marad szívem birtokán.
Ti ki a jóságotokat két kézzel szórtátok széjjel,
önzetlenül,semmit sem kérve,
mindegy hogy jó vagy rossz volt,
csupán, csak adtatok,semmit sem kérve,
a létetekért csupán.
Ma mégis szomorú nélkületek élni,
titeket örökké hiába keresni.
Titeket várni,pedig tudom lehetetlen,
de szeretni foglak titeket amíg élek,
hisz tiétek minden tiszteletem!
Végül drága nagyszüleim,
kik valódi családom voltatok,
kik ezer édesanyát pótolni tudtatok.
Helyes útra tereltetek,kiknek megköszönhetem,
kiként ma büszkén élhetek!
Szeretni foglak titeket amíg csak élek,
hisz ez egy tehetetlen fájdalom amiben élek.
Mégis megvigasztal egy gondolat,
talán ma is,
egy- egy csillagként ragyogtok boldogan.
Vigyázzátok minden léptemet,
mert ma is ti vagytok a végső menedékem!
Bár csak még megtehetném,
s vállatokra hajthatnám fejemet én,
elmondhatnám minden bánatom,
s ti mondhatnátok ki tanító szavaitok!
Nem integet felém elfáradt kezetek,
nem aggódik értem megáradt szívetek,
de számomra sosem lesztek csupán egy halott,
örökké ragyogtok felém akár a csillagok!
Fülemben örökké felcsendül hangotok,
ilyenkor eszembe jut,
ezernyi szép, együtt töltött napunk.
Szinte látom minden mozdulatotok!
Gyertyát gyújtok majd és mécseseket,
azért hogy örök világosság ragyogjon ti nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése