Kicsiny emberekként jöttünk e világra,
senki nem mondta meg,
milyenekké váljunk a nagyvilágba.
Formálódtunk,s mára valamivé lettünk,
ám sosem hangzott el,
hogy más rögös útjára kellene lépjünk,
és más problémáját kellene megélnünk!
Rögös utak rabigáját akasztottuk magunkra,
s a béke nyugodt galambjait indítottuk hadba.
Mit ér a harcunk?
hová vezet?
Mennyit ér a szárnyunk,
ha már sokkal rövidebb lett?
Azt hisszük ha másnak mindig megfelelünk,
akkor sokkal boldogabbak leszünk.
Korlátozzák lépteink,
mindenféle szabályok,
és észre sem vesszük,
egyszer csak mint a rabok,
leigázottá válunk.
Vajon így boldogok vagyunk?
Ha örökké azt tesszük mi másnak jó,
akkor vagyunk önmagunk?
Uraljuk vajon saját életünk?
szeretnek jobban?
mert másnak jót teszünk?
Másokhoz fordulunk,
mert haragszunk önmagunkra,
de rá kell döbbenni,
senki nem figyel,zokogó szavunkra!
Cipeljük a terheket,hisz ezt tanították,
s ezekért élni,
sosem bontani szárnyaló vitorlát.
Nem tudjuk,miért élünk,
s azt sem hová lettünk,
talán az ördöggel szerződést kötöttünk.
Igen létezik szabad akarat,
ahol szárnyal s boldog minden pillanat,
csak meg kell találnunk önmagunk,
és engedni,szívünknek,
ő is ismét ragyoghasson.
Meg kell találnunk,örömünk,
benne minden perc boldogságunk,
ezáltal,javunkra fordíthatjuk az egész világot.
Nézzünk magunkba,s jő a válasz,
ahol béke,boldogság,
ott mindent megtalálhatsz!
Ha pedig életünkben egyszer,
felelősségteljes döntést hozunk,
teremtő lényünkkel akkor találkozunk.
Hisz lelkünkben örökké él a fény,
mi oly tiszta örök csodára kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése