Minden évben újra felidézem,
szívemben élő oly szép emléked.
Ma már megfakult,
mégis oly mesés nekem,
lelkem mélyén élő, karácsonyaink,
együtt töltött perceink,
mit ma már,
öreg karácsonyként emlegetek veled.
Megöregedtél,
s már nem a hatalmas ajándékot vártad,
hanem szeretetét az egész nagy családnak.
Szívedben élő szereteted szórtad szerte-szét,
így töltöttük a karácsony ünnepét.
Köréd gyűltünk kicsik és nagyok,
a szeretteid mosolya volt,
a legnagyobb ajándékod.
Mikor körbeálltunk,
sürögtünk-forogtunk,
megfáradt szívednek ,
új erőt adtunk.
Melegséget,szeretetet hoztunk,
te pedig csak tetted a megszokott dolgod.
Ha mi örültünk attól lettél boldog,
órákig tűnődve nézted mosolyunk.
Ó NAGYMAMA,
ma már tudom,
ettől voltál igazán boldog.
Sosem panaszkodtál,
hiszen szívedbe visszatért az élet,
Megfáradt tested,
újult erővel ébredt.
Megtöltötted szívünk,
sok-sok szeretettel,
megtanítottad az életben,
szeretni sose felejtsünk el.
A legnagyobb boldogság a szeretet,
mi veled,
a karácsony pillanatait idézte meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése