Néha nem tudom valójában ki is vagyok,
Csak megbámulok néha egy csillagot,
S tűnődök rajta valójában hogy ragyog.
Az vagyok kinek szemében sokszor ,
Egy őszinte kócos kislány ragyog.
És azt mondja nekem jó vagyok.
Ki is vagyok,néha nem tudom,
csak álmodok,szaladok,s álmokat hajszolok.
Boldogan táncolok,nevetek,
Elhiszem azt,
Hogy ez én is lehetek.
Teszem csak a dolgomat,cipelem a sorsomat,
S lelkem mélyén legbelül mégis oly nagy az űr.
Ki is vagyok én igazán,
Kinek hiányzom csak néha csupán?
Szimplán,pőrén,s meztelen,
Mennyit ér az életem?
Ilyenkor egy tükröt keresek,
Mi megmondja nekem ki is lehetek.
Elhiszem azt hogy sok ember,
Átlát a felszínen,
s őket már nem érdekli a kirakat,
Csak szemedbe mondják az oly igaz szavakat.
Mik sokszor fájnak,
Mégis oly igazak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése