A ballagó diák

Az élet minden szépsége, minden költőisége,

A világ legmélyebb, legizgalmasabb örömeiben benne van,

Mi oly nagyszerű  titokzatos,

Hisz újabb és újabb kaput nyitogat.

Ha az életed egy egy egész óráját kitöltöd,

S abban hatvan percnyi érték benne van,

Minden kinccsel bírod e földet,

S mi több ember vagy , s az is maradsz.

Régi harcaid,s megkopott könyvek,

mi ma már csak derű, mosoly,

S néha fájó könnyek.

Mégis eltelnek az ifjú évek,

S véget érnek a szép diák évek.

A szálló évekkel sok minden megy el,

De a szív örök koldus, ki tovább énekel.

Miben reménykedtél régen,az emlék ma csupán,

Mégis mindig sírhatsz az eltűnt szép évek után.

Ami emlék lesz számodra,

Szebb mint az ami él,

Romok is ragyognak hűs hold fényénél.
Az életed értelmei tizennyolc éves korban,
Akár a hegycsúcs ahonnan letekinthetünk,

Ámbár ötven év után, barlangokká válnak,
Hová elrejtőzhetünk.