.
Szép határok szélein,
az a hír járta a kádárok völgye,
Erdőbényéhez köttetik.
Kik is voltatok ti kádárok?,
szép faedényeket készítő kétkezű munkások.
S hogy kiemeljenek titeket,mester címet adtak nektek.
Sok féle nevetek ,kádár,bodnár,s még pintér is lehet.
Mily érdekes,kemény fából faragtatok,kádat, hordót,
azért,hogy használni tudják az emberek.
Még egy helyi mondás is létezett,
miszerint ha a faluban eldob valaki egy fát,
az kőfaragót üt vagy kádárt.
A kádár mesterség a pécsváradi apátság alapításától él,
s ekkor csak hat kádár mester létezett még.
Ha valaki jó kádár akart lenni,
annak vándor útra kellett menni.
Mégpedig német céhek felé,
hisz innen hozták a munka csinnyát-binnyát mifelénk.
Ami igazán érdekes,
régen hordóval együtt adták el a bort az emberek,
Így a bényei kádárok nélkülözhetetlenek,
mi több igen értékes emberek.
Serényen dolgoztak reggeltől estig,
készültek a hordók szakadásig.
Ám nem csak hordókat készítettek,
hanem a szüretre is felkészültek.
Készítettek,puttonyokat,kádakat,cserpákat,
s hatalmas taposókat.
Sosem volt rest,bármit elkészített amit mások megrendeltek.
S e szép szakma,mégis hanyatlani kezdett,
mikor a szőlő betegség (filoxéra) megjelent.
Pusztította szőlőtőkék ezreit,s már nem kellett annyi hordó,
mi egy kádárt vándorlásra kényszerít.
Ámbár e szép helyen léteznek még kádár mesterek,
hol e szép,
de nehéz munka részeit megtekintheted.
E szép mesterség apáról, fiúra szált,
s haladt generációkon át.
Ma már mindent biztosít a fejlett technika,
s még több, szebb, jobb dolog készül mit egykor valaha.
Egyet biztosan tudok,
ha e mestereket meglátogatod,
még a finom nedűt is megkóstolhatod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése