A szerelem, mi megváltoztat benned egy világot,
Mi rabul ejt, s csak a rózsaszín felhőket látod.
Mikor nem számít semmi sem,
Csak a nagy ő,ki szívedben élhet,
Igen ez az érzés a szerelem.
Lábai elé tennéd a fél világot,
Leszednéd a kéklő égen ragyogó összes csillagot,
Mert csak a szíved szavát hallod.
Ez a szerelem.
Nincsenek határok,
Még az értelmetlen dolgokat is értelmesnek látod,
Hiszen hangja,mint egy édes csengő,
Mi csak neked zenél,
Minden szív dobbanása,
Akár a lágyan simogató esti szél,
Igen ez a szerelem.
Amikor csak a szépet érzékeled,
Mikor a hosszú együtt töltött órák is pillanatok lesznek,
Pedig az óra ugyan úgy jár,
Mégis a szerelmet,pici édes,
Valami megfoghatatlan érzés öleli át,
Igen ez a szerelem.
Olyan akár az örvény,
Minek közepébe lépsz,
Átengeded magad neki,
Mélyre magával ránt,
Mégsem érzed hogy félsz.
Igen ez a szerelem.
Hiszen a szerelem hatalma,mi egy óriás,
Küzd érted,s akarja éld gyönyörű boldogsággal át.
Egy érzés mi kincsé válik,
S kincs beépül szívedbe,neked énekel,
Ha akarod oly sokáig.
Akarod soha ne érezzél mást,
Pedig a szerelem sokszor,akár egy vándormadár,
Hirtelen egyszer csak tovaszáll.
Szíved ilyenkor, üres és vérzik,
Pedig az érzés tudni kell,
Egyszer újra beköltözik.
Igen ilyen a szerelem!