A szìv ezerszer felàll!

A szív egy tenger, mély és vad,
hol vihar tépi, s mégis marad.
Ezer hullám zúzza szét,
de újra épül, újra ép.

Volt, hogy szerettél, s elvesztetted,
a múlt emlékèvel, szíved sebzett.
Mint törött ág a vihar után,
mégis kihajt egy szebb nyomán.

A könny, mi arcodon végigfolyik,
mint eső, mely mély nyomot hagy itt.
De minden cseppje erőt ad,
hogy lépj tovább, hogy légy szabad.

Mert a fájdalom tűz, mi perzsel és éget,
de formál is közben, s nem tör meg téged.
Mint hegycsúcs, mely vihartól sebzett,
mégis az égbe tör, egyre szebben.

Ne félj hát sírni, hisz abból,
minden seb után tanulsz,csak erősebb vagy.
A szíved, ha törik, hát újra forr,
És mindig szeretni, élni akar!

Az èlet dallama

 

Fiatalon szél voltam, szabadon szálló,
Lelkem, mint a tenger, vad és táncoló.
Álmaim az égig értek, mint a hegyek,
S minden nap új dallamot hozott a szívemnek.

Lépteim könnyűk voltak, mint a tavaszi szél,
A világ csábított, s én mentem, ahogy él.
Nem néztem hátra, csak előre néztem,
Az élet útján csillagfényben égtem.

De az idő nem börtön, nem is átok,
Csak mint a bor, érettebbé válok.
Mint őszi lomb, színekkel telve,
Bölcsesség festi be az életem csendbe.

Már nem rohanok, mint zabolátlan patak,
Minden perc érték, és szívembe ragad.
Tudom, mit érek, s nem kell bizonyítanom,
Múltam a kincsem, s jövőm az otthonom.

És ha azt mondják: „B oldal jön,”
Nevetek rajta, mert tudom, hogy külön
Ettől az élet nem áll meg ám,
Csak halkabb a diszkó, de szól a gitár!

Hajnalig bulizni? Talán máskor,
De egy jó kávé még mindig lázba hoz.
B oldal? Ugyan! Még van pár fejezet,
És én írom tovább a saját éneket.

S te, ki mondtad, hogy „B oldal vár,”
Jegyezd meg jól, mert rád is kanyar vár!
Most még tréfálsz, de telik az óra,
És nemsoká ott állsz,hisz ütött az óra.

A lekedvesebb tàrs

Egy kicsi csendes szobàban,

ahol az idő is megpihen,

Ül egy cica,szèpen csendesen.

Csillogó fènyes szőrèn,a napnak fènye,

fűrdőzik szertelen,

minden mozdulatàval a bèkèt sugalja nekem.

Együtt töltünk hosszú napokat,

mikor a múlt emlèke arcot simogat.

A macska hangosan dorombolva közeleg,

Minta mondanà,-nefèlj itt vagyok veled.

Bàr az idő szàrnya gyorsan rebben,

Ez a kicsiny lèlek soha nem feled benn.

Tudom szàmàra több vagyok mint tàrs,

Ő egy igazi hű baràt.

Ha àlmodom vigyàz ràm,

Kicsi szìve szeretetben fürdik,

amìg èn pihenek,ő szana-szèt szórja ràm.

Volt idő amikor minden szürkèvè vàlt,

egy hatalmas fàjdalom szìvem jàrta àt.

Megèrezte mennyire szenvedek,

hordozta a bànatot velem.

Nem evett,csak feküdt csendesen,

Szemèben az elmúlàs àrnya lebbent.

Nèztem ès a szìvem megszakadt,

kedvenc tàrsam is csak a gyàsztól szenvedett csak.

Àm idővel,tört a csend ès jött a gyógyulàs,

győzött a szeretet,akàr a làgy napsugàr.

Beszèltem hozzà,törődtem vele,

ma màr újra dorombol,az ölemben pihen.

A szeretet győzött,mi a csendnek vigasza,

ketten erősek vagyunk,egymàsnak tåmasza.

Egy hű baràt ki mindìg velem lehet,

S kit nem feledhetünk el sohasem!

Elmèlkedès

Hold fènyèben àllok,sötèt utcàn egyedűl,

kutatom merre a fèny,de csak fekete èj vesz körűl.

Lelkemben fàjdalom,a múltnak oly mèly sebei,

tűzkènt ègve,szìvem hamuvà ègeti.

Kètsègek súlya,akàr a vèkjó ràm nehezedik,

kèrdèseket èbreszt,hol hibàztam?

szüntelen újra kèrdezi.

Hol rontottam,hol hibàztam el?

Mièrt nem làttam a hibàkat?

Mit nem vettem èszre?-tudva valamit tennem kell!

Az első rossz döntès,mi szìvembe ègetett,

kèrdezem a hold fènyèben elrèvűlve,

Mièrt törtènt midez velem?

Csak a fagyott èj sötetjèbem àllok csendesen.

Règi kitaposott úton jàrok,

ahol minden kèp,ismerős nekem,

emlèkek ezrei sorakoznak,ezeket mind újra èlhetem.

Meg nem valósúlt àlmaim, kìsèrtve engem,

A fejemben kèpekkè vàlva újra èlednek bennem.

Bàtorsàg kellett volna,mègis a fèlelem vezetett,

Hàt szembe megyek a múltal,amely oly fàjó,

Szìvem vèrzik,nehèz,együttèlnem vele.

Kavargó gondolatok ezrei fejemben,

vàlaszokra vàrnak,-hovà lettek a szavak?

sosem voltak talàn valósak,àlmokkà vàltak.

Szívem kavarog,az elmèm zavaros,

Kuszasàg mindenütt,a való vilàgtól,

úgyèrzem nagyon messze vagyok.

Keresek egy utat ahol a fèny vezet,

Amire remènnyel telve ràlèphetek!