Fiatalon szél voltam, szabadon szálló,
Lelkem, mint a tenger, vad és táncoló.
Álmaim az égig értek, mint a hegyek,
S minden nap új dallamot hozott a szívemnek.
Lépteim könnyűk voltak, mint a tavaszi szél,
A világ csábított, s én mentem, ahogy él.
Nem néztem hátra, csak előre néztem,
Az élet útján csillagfényben égtem.
De az idő nem börtön, nem is átok,
Csak mint a bor, érettebbé válok.
Mint őszi lomb, színekkel telve,
Bölcsesség festi be az életem csendbe.
Már nem rohanok, mint zabolátlan patak,
Minden perc érték, és szívembe ragad.
Tudom, mit érek, s nem kell bizonyítanom,
Múltam a kincsem, s jövőm az otthonom.
És ha azt mondják: „B oldal jön,”
Nevetek rajta, mert tudom, hogy külön
Ettől az élet nem áll meg ám,
Csak halkabb a diszkó, de szól a gitár!
Hajnalig bulizni? Talán máskor,
De egy jó kávé még mindig lázba hoz.
B oldal? Ugyan! Még van pár fejezet,
És én írom tovább a saját éneket.
S te, ki mondtad, hogy „B oldal vár,”
Jegyezd meg jól, mert rád is kanyar vár!
Most még tréfálsz, de telik az óra,
És nemsoká ott állsz,hisz ütött az óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése