kutatom merre a fèny,de csak fekete èj vesz körűl.
Lelkemben fàjdalom,a múltnak oly mèly sebei,
tűzkènt ègve,szìvem hamuvà ègeti.
Kètsègek súlya,akàr a vèkjó ràm nehezedik,
kèrdèseket èbreszt,hol hibàztam?
szüntelen újra kèrdezi.
Hol rontottam,hol hibàztam el?
Mièrt nem làttam a hibàkat?
Mit nem vettem èszre?-tudva valamit tennem kell!
Az első rossz döntès,mi szìvembe ègetett,
kèrdezem a hold fènyèben elrèvűlve,
Mièrt törtènt midez velem?
Csak a fagyott èj sötetjèbem àllok csendesen.
Règi kitaposott úton jàrok,
ahol minden kèp,ismerős nekem,
emlèkek ezrei sorakoznak,ezeket mind újra èlhetem.
Meg nem valósúlt àlmaim, kìsèrtve engem,
A fejemben kèpekkè vàlva újra èlednek bennem.
Bàtorsàg kellett volna,mègis a fèlelem vezetett,
Hàt szembe megyek a múltal,amely oly fàjó,
Szìvem vèrzik,nehèz,együttèlnem vele.
Kavargó gondolatok ezrei fejemben,
vàlaszokra vàrnak,-hovà lettek a szavak?
sosem voltak talàn valósak,àlmokkà vàltak.
Szívem kavarog,az elmèm zavaros,
Kuszasàg mindenütt,a való vilàgtól,
úgyèrzem nagyon messze vagyok.
Keresek egy utat ahol a fèny vezet,
Amire remènnyel telve ràlèphetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése