Sok idő multàn csak szìvem hallatja neved,
Ajkam nem beszèl màr,hisz a lèted belèm ègetett.
Nèma az èrzès akàr a csendes ősz szèl,
Simogatja lelkem ha falevelek zúgàsa hozzàm beszèl.
Sokszor làtom zord idő közeleg fekete felhő telìti be
A kèk szìnű mèg tisztàn csillogó kèk eget.
Felnèzek rà miben szîvem èrzèseit làtom
Ilyenkor nem enyhìti semmi magànyom.
Hiànyzó szavak miket a vihar hangja ènekeli,
Èrzèseim kavalkàdja,olyan akàr az idő,
Tükröt tart neki.
Erős maradok senki ne làssa mily fàjdalom lett,
Lelkem igazi magànyos orkàn viharàn tàncoló tàrsa.
Mosolygok ès èlek, senki ne tudja èn mit is èrzek.
Állarcom felteszem,mosolyog arcom,csillog tekintetem,
Eltakarom vele mit is rejt el a szìvem vörös leple csendesen.
Szàmomra nincs vèg rút halàl,lètezni fogsz amìg èlek,
Csupàn a múltunk emlèke fotóink sora mi oly halovàny.
Erős maradok akàr egy harcos napsugàr amely,
Kèpes jukat ütni a fekete lepel falàn.
Küzd hisz ragyogàsàt akarja àtadni nekem,
Melegsège gyógyitani kèpes,mitől megmelegszik szìvem,
Segìt èreztetni felhőkön ülve a menyorszàgból,
Engem,vidàm mosollyal boldog arcal követsz bàrhol.
Emlèkezni jó, emlèkezni szèp,
A leguruló könnycsepp mi helyettünk beszèl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése