Bàtyàm emlèkère.

Salgó vàr romos falai között egykor együtt jàrtunk,

Falain űltèl nèmàn,arcodròl vidàmsàg,èlet sugàrzott.

Csupàn űltèl csendesen kèmlelted a tàjat,vidàm madàr csicsergès lepte el e vàrat.

Emlèkszem a toronyba èrve felkiàltottàl,làtod hugi ott egy màsik vàr,

Csupàn annyit kèrdeztèl azis rànk vàr?

Ugye oda is elmegyünk?

Feleltem neked màris gyalog is mehetünk.

Kacagtunk nagyokat,bèke ès csend honolt,

Nem volt semmi sem lehetetlen,hisz szîvünk dalolt.

Elmultak az èvek ,ès tudom màr messze vagy,

De szîvemben ezen a helyen örökre velem maradsz!

Ma màr a vàr falàn egyedűl ülök,

ilyenkor csendben emlèkeimbe rèvülök