Emlék szüleimnek.

Este ha besötétedik,s végleg nyugovóra tér a nap,

Én akkor is rátok gondolok,s hozzátok írom soraimat!

Drága szüleimnek írom e versem,

Hiszen immár csak a szívemben éltek,

De a felétek való szeretetem, tiszteletem,

Megmarad  amíg csak élek!

Drága szüleim, ti kik oly sokat fáradoztatok,

Azért hogy belőlem  embert faragjatok.

Vérzik a szívem mert nem vagytok velem,

Ám örökké azt kívánom a jó isten óvjon,

 Vigyázzon a mennyekben is titeket.

Édesanyám te ki oly sokat fáradoztál,

Azért hogy számunkra mindenhez hozzájussál,

Igaz szegényesen éltünk,mégis a szeretet,

A hit ott élt közöttünk.

Édesapám,te ki örökké viccelődtél,

Vidám ember voltál,

Te ki verejtékkel homlokodon rengeteget dolgoztál,

Fáradságot nem ismerve mindig csak mentél,

Ahhoz hogy az asztalunkra amit,

 Szemünk szánk megkívánt mindent feltehessél!

Bár nem volt fontos mi van az asztalon,

Mégis a zsíros kenyér, hagyma is boldogságot okozott.

Együtt voltam a testvéreimmel,

És az egészet viccesen fogtuk fel.

Ha néha pedig volt időtök velünk játszottatok,

Tó vize mellett, együtt horgászhattunk,

Anya pedig elkészítette belőle,

 A számunkra legfinomabb falatot.

Néha szórakoztatok akár egy pajkos kis gyerek,

S számunkra azok voltak a legboldogabb percek,

Mik ma mégis talán a legszebb emlék képek,

Pedig tudom elteltek az évek!

Bár azóta oly sok víz lefolyt a Dunán,

A kedves édesanyám szíve végleg megállt,

Fájdalma apámnak óriás lett,

Így az ő szíve is dobogni elfelejtett.

Egy unokátok volt kit kezetekben tarthattatok,

Sajnos nem adott időt az isten,

Hogy a húgiét is láthassátok,

Pedig annyira vártátok,

Mert nagy és boldog családot akartatok!

Tudom amikor e szavak megszülettek,

A csillagok közül figyeltetek minket,

Hallottátok minden szavam,

Mit csak az örök emlék, és az általatok tanított,

 Szeretet mi megfogalmazhat!

Amíg élünk emlékezünk,

A szent karácsony ünnepén,

 Hozzátok  pedig gyertyával szeretetünket küldjük!