Oly sokszor álmodom,
Angyal vagyok szárnyakon.
Pillangókat kergetek,
Csodásan ébredek,
Hisz a nap fénye rám mered.
Ám ha e gyönyörű álom véget ér,
Ott maradnak szárnyaim,
Az álmaim tengerein.
Még is ha eljön az este,
Égre emelem szemem,
Keresve az angyalok otthonát.
Ha tehetném,
Megérinteném a mágikus csillagot,
Köszönteném az összes angyalt ott.
Néha szeretnék angyal lenni,
S örökké azon a földön élni.
Sokszor pedig nem vágyom másra,
Csupán egy helyben maradásra.
Az angyalok földjén ahol minden nyugodt,
Csak az édes békés szeretet adott,
Szívemben érzem,
Sokszor fejem körül repkedsz,
Mindvégig édes csókkal táplálsz engem.
Bár csak lennének angyali szárnyaim,
De sajnos ha az álom véget ér,
El is veszi.
Mégis jó lenne angyalnak lenni,
Néha pedig csupán álmaim között,
Egy helyben sokáig megállni.
Érzem a veszélyt a levegőben,
Mi oly sötét,hideg,
És bántón igazságtalan.
A veszély a levegője,
Minek zordsága ijesztő,
Mégsem félek,mert számomra hontalan.
Ilyenkor újra álmodom,
És angyallá válok minden álmomon,
Gyönyörű szárnyakon szállhatok,
Minden éjjel a boldogság,
Szeretet földjére utazhatok,
Csak álmodok- álmodok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése