Gyermekeink szeretete.

Igazi hitünk gyermekünkben lakozik,

Ő az aki ha néha elbuksz is felsegít.

Kitartóan hisz bennünk,

Képes küzdeni azért,

 Hogy a fény útján lépkedjünk.

Ha kell elmondja százszor,

Hiszek benned,segítek neked,

 Azért mert őszintén,

Tiszta szívvel szeretlek!

Néha választunk egy utat,

mi  magányos és oly nyugtalan,

Ahonnan tudjuk nincs vissza út,

Mégis lépkedünk rajta minduntalan.

Ilyenkor megszólal egy gyermek,

Hidd el megfogod találni a saját fényed,

Csak légy erős, és ameddig nem találod,

Szívem hitén tarts ki,kapaszkodj rajta fel!

Arra ösztönöz legyek a kedvesség angyala,

Semmit se tegyek csupán legyek önmagam.

Kövessem a szívem,vezessen a sötétség útján a szeretet,

S megfogom találni a a jó boldog utat,

Hol egyszer már lépkedtem.

Megsúgja nekem nincs olyan amit nem tudsz megtenni,

Hiszen hiszek benned, ami végig fog vezetni.

Tudom eme úton egyedül kell végig menni,

Hiszem a szívem szeretete fog végig vezetni.

Segít megérteni a szív örökké nyitva kell legyen a világ felé,

Csak soha nem szabad hogy hátrafelé nézzél!

Teljesítsd küldetésed, amiért a fény útjára léptél!

Kövesd az álmaid,vele együtt a saját csillagod,

Kövesd a fényt mi nem olthatja ki a lángot amit viszel!

A mélység benned van,csak meg kell értened,

Hiszek-hiszek benned,emlékezz,-mondja egy gyermek.

Amikor mellém állsz és megfogod kezem,

Te vagy a lelkem fénye,összes erőm,szeretetem,

Egy egész élet,amiért küzdeni örökké érdemes.

Neked köszönhetem, megtaláltam önmagam,

Mert a te belém vetett hited ami oltalmaz!

Emlék szüleimnek.

Este ha besötétedik,s végleg nyugovóra tér a nap,

Én akkor is rátok gondolok,s hozzátok írom soraimat!

Drága szüleimnek írom e versem,

Hiszen immár csak a szívemben éltek,

De a felétek való szeretetem, tiszteletem,

Megmarad  amíg csak élek!

Drága szüleim, ti kik oly sokat fáradoztatok,

Azért hogy belőlem  embert faragjatok.

Vérzik a szívem mert nem vagytok velem,

Ám örökké azt kívánom a jó isten óvjon,

 Vigyázzon a mennyekben is titeket.

Édesanyám te ki oly sokat fáradoztál,

Azért hogy számunkra mindenhez hozzájussál,

Igaz szegényesen éltünk,mégis a szeretet,

A hit ott élt közöttünk.

Édesapám,te ki örökké viccelődtél,

Vidám ember voltál,

Te ki verejtékkel homlokodon rengeteget dolgoztál,

Fáradságot nem ismerve mindig csak mentél,

Ahhoz hogy az asztalunkra amit,

 Szemünk szánk megkívánt mindent feltehessél!

Bár nem volt fontos mi van az asztalon,

Mégis a zsíros kenyér, hagyma is boldogságot okozott.

Együtt voltam a testvéreimmel,

És az egészet viccesen fogtuk fel.

Ha néha pedig volt időtök velünk játszottatok,

Tó vize mellett, együtt horgászhattunk,

Anya pedig elkészítette belőle,

 A számunkra legfinomabb falatot.

Néha szórakoztatok akár egy pajkos kis gyerek,

S számunkra azok voltak a legboldogabb percek,

Mik ma mégis talán a legszebb emlék képek,

Pedig tudom elteltek az évek!

Bár azóta oly sok víz lefolyt a Dunán,

A kedves édesanyám szíve végleg megállt,

Fájdalma apámnak óriás lett,

Így az ő szíve is dobogni elfelejtett.

Egy unokátok volt kit kezetekben tarthattatok,

Sajnos nem adott időt az isten,

Hogy a húgiét is láthassátok,

Pedig annyira vártátok,

Mert nagy és boldog családot akartatok!

Tudom amikor e szavak megszülettek,

A csillagok közül figyeltetek minket,

Hallottátok minden szavam,

Mit csak az örök emlék, és az általatok tanított,

 Szeretet mi megfogalmazhat!

Amíg élünk emlékezünk,

A szent karácsony ünnepén,

 Hozzátok  pedig gyertyával szeretetünket küldjük!

Karácsony éjjelén.

Szép, szent nap virrad újra mi reánk,

Hol a szeretet,a béke érzése,

Tölti be szívünket,

S angyali szárnyakon száll,

Házról házra át.

Ez a nap ,hol tovább áll a bú,

Derűre nem jön már a ború,

Hol letehetjük cipelt terheink,

Hiszen e szent napon a szeretet,

Béke szigete mi mindenkit hív!

Éjjel angyali szárnyak suhogása hallik,

Házról-házra járva,

Minden gondot kosarába gyűjti.

Csendben száll e hófehér tájon,

Szeretet porát hinti szerte-szét,

Az egész világon.

Közben pedig hatalmasat mosolyog,

Mikor sok-sok jégvirágos ablakon,

Csüngő gyermeki tekintetet pillant meg,

Kik az ajándékukat várják,

Ezen a napon, nagyon-nagyon!

Hát kívánom, száz gyertya égjen,

Mindenki szívében,

 Legyen minden ember, 

Boldog és nagyon vidám.

Legyen egy szép mese,

Mi tündérekkel van tele,

Teljesüljön ezernyi szívbeli,

 Zengő kívánság.

Hol a jégvirágos ablak mögött,

Fenyő illata száll,

Ott van hirdetve,

 Ma a szent karácsony ünnepe vár!

Égjen hatalmasa fény mindenki szívében,

Ragyogását vigye túl minden égen át,

Mert odafenn is tudatnunk kell,

Azok is velünk vannak, a szívünkben,

Akik fent vannak ma már!

Ám akit nagyon szeretsz,

 Vigyázz rá,óvd nagyon,

A szeretet ünnepén,

 Örökké angyal tudatja veled,

Ő a legnagyobb vagyon!

Legyen mindenkinek,

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYA,

Szeretet fényében fürdő otthona,

De ha ezeknek az érzéseknek,

Szikráját,

Tovább tudod vinni,

Minden napodat,

Karácsonyként fogod megélni!

Szerelem a lányom szívében.

Eltelt az idő s a kislányom nagylány lett,

Meg kell élnem, szíve szerelmes lett,

Álmait, vágyait ritkán meséli,

A tükör előtt állva órákon át csak magát szemléli.

Eljön az este és csak csipog a telefon,

üzenet jön,üzenet megy a telefonon.

Majdan ha ismét jön egy fura délután,

Eltűnik kicsit, és kézen fogva sétál órákon át!

Be kell látnom, szerelmes az én lányom,

Szerelmes de nem bánom,

Kicsit furcsa még,mégis örömmel élem ,

Hisz ragyog két szeme,

Tűz ég szívében, mit egykor én is átélhettem.

Szerelmes de nem bánom,

Mert tudom így van minden jól,

Csupán azt kívánom vidámságban éljen,

És menjen egész élete boldogságban és jól!

Eljön az a nap mikor az utcán,

 Szembe jön egy fiatal srác,

És azt mondja a lányom apjának szia nagyfater,

Ekkor meglepődve állok majd,

Mégis mosollyal arcomon távozok el.

Kislányom Edina,tudom okos lány vagy,

Mégis jól vigyázz,

Egy forró pillanatban, séta közben,

Nehogy meggondolatlanul a legfontosabb lépést,

Örökre elhibázd.

Szerelmes de nem bánom,

Mert tudom így van minden jól,

Csupán azt kívánom vidámságban éljen,

És menjen egész élete boldogságban és jól!

Angyali álmok

Oly sokszor álmodom,

Angyal vagyok szárnyakon.

Pillangókat kergetek,

Csodásan ébredek,

Hisz a nap fénye rám mered.

Ám ha e gyönyörű álom véget ér,

Ott maradnak szárnyaim,

 Az álmaim tengerein.

Még is ha eljön az este,

Égre emelem szemem,

Keresve az angyalok otthonát.

Ha tehetném,

 Megérinteném a mágikus csillagot,

Köszönteném az összes angyalt ott.

Néha szeretnék angyal lenni,

S örökké azon a földön élni.

Sokszor pedig nem vágyom másra,

Csupán egy helyben maradásra.

Az angyalok földjén ahol minden nyugodt,

Csak az édes békés szeretet adott,

Szívemben érzem,

Sokszor fejem körül repkedsz,

Mindvégig édes csókkal táplálsz engem.

Bár csak lennének angyali szárnyaim,

De sajnos ha az álom véget ér,

El is veszi.

Mégis jó lenne angyalnak lenni,

Néha pedig csupán álmaim között,

 Egy helyben  sokáig megállni.

Érzem a veszélyt a levegőben,

Mi oly sötét,hideg,

És bántón igazságtalan.

A veszély a levegője,

Minek zordsága ijesztő,

Mégsem félek,mert számomra hontalan.

Ilyenkor újra álmodom,

És angyallá válok minden álmomon,

Gyönyörű szárnyakon szállhatok,

Minden éjjel a boldogság,

Szeretet földjére utazhatok,

Csak álmodok- álmodok!

Emlék Anitáért!

Zokog most a szívünk,

Lelkünk csupa gyász,

Hisz számodra eljött hát,

 A végső állomás.

Könnyeinken át, 

Arcod halovány,

Mindannyian fájó szívvel,

 Gondolunk reád!

Egy drága szív megállt,

 S egy gyertya ég ma már,

Nem beszélünk együtt,

Soha- soha már.

Csillogó szemed, 

Vidám tekinteted,

Nem mosolyog többé ezután.

Úgy hiányzol nekünk,

Akár nappalnak a fény,

Fülünkbe cseng hangod,

Ugyan úgy mint rég!

Ezernyi szép emlék, 

Mi tőled megmaradt,

Álmunkban is látjuk arcodat.

Fájdalmas,

De ez már a végső állomás,

Pihenj kedves,

Szép jó éjszakát!

Egy kedves angyal,

 Őrzi minden álmodat,

Emléked szívünkben ,

Örökre megmarad!!