Létezik egy elsüllyed világ,
Ahol egykor a gyermekeknek írták a szeretet dalát.
Álmomban láttam a ködbe veszett csodás helyet,
s hallottam e dallamot ahol sok-sok gyermek egyszerre énekelt.
Ezernyi száj közösen zengte,
A boldogság dalát,
Mit mindenkinek szívet érintve adnak tovább,
Legyen akár fiú vagy leány,
Csak ki kell tárnod a lelked kapuját.
Látni kell az ég csillogó kék színeit,
A zöldellő rét meleg színű tarka virágait.
Ekkor majd meghallhatod e világ közös nyelvét,
Hol minden a mosoly nyelvén beszél.
Soha ne keljen felébredni,
Csak a jót és szépet érezni,
Hol a mosoly ábécéjét tanulhatod,
Ahol az élet boldogsága mindenkinek adott.
Felébredek s ehelyett érzem a fájdalom hangjait,
Ahol ezernyi idegen ember,kiáltása hallik.
Mindenki valamiért segítségért kiállt,
Hiszen arra a megfoghatatlan icipici reményre mindenki vár.
Miért kell hogy így legyen?
Miért,s mit követtek el,hogy ennyire sebessé váltak e szívek?
Millió ember ki valamire vár,
Segítő, támaszt nyújtó kézre,
A szeretet melegére.
Mert meg akarják hallani, e világ nyelvet,
Mit egykor még sokan énekeltek.
Hát felállok és harcolok,
S amíg létezek mindenkinek mosolyt adok.
A boldogság létezik,
Csak akarjátok megtalálni közös hangjait.
Mi egy rejtett világ,
Tudni kell hozzá a közös nyelvet,
A mosolygás dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése